2011-04-21 12:25:09

Almaszósz

A földrengés ma is elmarad, sehol egy eredeti alapanyag vagy molekuláris csoda, csak egy nagyon finom almaszósz, aminek a fűszerezését ide kell vésni, mert a webre felragasztott cetlik nem szoktak csak úgy elveszni.

Recept:

5 közepes almát (olyan 4-4,5 maradhatott, mire pucolás közben a kölkök is befalatoztak belőle) megpucolok, kockára vágok, kisfazékba teszem, félig felengedem vízzel. Sózom, szórok rá 4 cukoradagoló döntésnyi cukrot. Ez biztos négy mokkáskanálnak felel meg amúgy. Teszek bele 3 kisebb darab fahéjat, kis szerecsendiót, háromnegyed csillagánizst, két szem szegfűborsot (a szegfűszeg elfogyott), és belenyomom egy kis darab citrom levét, a héját utánadobom. Asszem ennyi. Amikor felforrt, belekanalazok fél pohár tejfölt, kis gondolkodás után a liszt kimarad, lesz, ami lesz. Felforralom, elzárom. Híg lett, de nem baj.

A gyerekeknek bulgurra szedtem, aztán etetés közben sajnos hozzáért a nyelvem Ákos kanalához, és akkortól nem volt megállás, elkezdődött a verseny, hogy kinek jut belőle több. Gyakorlatilag elettem a 1,75 éves fiam elől, egyenesen a kislábasból (na jó, azért ő is kapott, háromszor szedtem neki, mert visított), na nem baj, majd uzsonnakor kompenzálok, natúr joghurtot eszem, nem gyümölcsöst. Részemről az ebből a tanulság, hogy ha anyuka almaszószt akar enni kétpofára, akkor legyen szíves beszerezni folyékony édesítőszert, már amennyiben valóban a szívén viseli a fogyókúrája sorsát.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 0

Címkék: almaszósz

2011-04-12 20:51:08

A világ legfinomabb medvehagyma pestója

Volt már itt egy medvehagyma pesto, kár volt, mert utána évekig, konkrétan két évig azt hittem, hogy a medvehagyma pesto, hát finoman szólva is csak a szükség által létre hozott étel, amit a kora tavaszi vitaminhiány kényszerít ki. Zöldnek zöld, alkalmasnak végül is alkalmas, az íze viszont, hát, rossz. Csíp, meg olyan izé, szóval semmi jó nem volt benne.

Ez viszont itt maga a tökély lett, nem is töröm a fejem másik jelzőn. Még óda is született hozzá (igaz, én hisztiztem ki), a kommenteket kell olvasni. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mégis mit lehetne a csípős verzióval kezdeni, hogy finom legyen, még jó, hogy a Pé nem tágított, ragaszkodott a pestójához, úgyhogy muszáj volt valamit kitalálni. Aztán a reteklevél pesto hozta meg az áttörést, fel kell ütni a medvehagymát valami nem csípős zölddel. Aztán már, hogy itt a szubalpin klímán vadon terem a medvehagyma, gondoltam, csapjunk bele, túl nagy kockázat nincs benne, leszámítva a parmezánt kilónként hatezerért, de hát úgyse kell bele egy kiló, medvehagymával meg teli a hűtő.

Recept:
 

2 csomó hónaposretek zöldje
3 marék/csokor medvehagyma, ami marha sok, de lehet több is, meg kevesebb is, mindegy
10 dkg törökmogyoró
10 dkg parmezán
extraszűz olívaolaj, amennyit felvesz, én olyan 2 dl-re tippelem, amit rácsorgattam, de inkább több volt.

A zöldeket alaposan megmossuk, lecsöpögtetjük, hozzáadjuk a többi hozzávalót, és összebotmixeljük. Közben hangosan anyázunk, párszor a leégetés szélére kerül a botmixer, ilyenkor egy kicsit beolajozzuk a pestónkat további extraszűz olívákkal, és pihenünk mindannyian. Közben azon töprengünk, hogy a botmixer feltalálása előtt eredetileg mivel készítették a pestót az olasz mammák, de a késsel vagdosásnál jobb nem jut az eszünkbe, vö. darabos padlizsánkrém vs. turmixolt.

Amikor az eredmény nagyjából homogén lesz (nem kell az túlzásba vinni, csak ne legyenek benne egész medvehagymák. Mogyorók lehetnek, az ajándék) üvegbe tesszük, közben kiveregetjük belőle a buborékokat. A tetejére kerülhet még egy kis extraszűz, hogy elzárja az oxigént. Hűtőben sokáig eláll.

Spagettire kell tenni úgy, hogy bekenje a tésztát, adagonként (tíz deka száraztészta) egy szűk evőanálnyi elég, vagyis jó sokáig kitart ez a mennyiség. Sót nem hiányolt. A Pé rend szerint még kap rá egy csomó parmezánt, én nem, mert a 90 napos diétába simán beépítem szénhidrát napokon (a zsír nem fehérje, se nem keményítő, és nem szénhidrát, vagyis semleges, mehet mindennap. A levél saláta, ahogy a mogyoró is, amennyi parmezán meg az egy evőkanál kész pestóban van, az nem borít semmit.)

Fotó nincs, mert megettem. Nem a fotót.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 2

Címkék: medvehagyma pesto, olaszkaja, pesto, tészta

2011-04-10 22:16:04

Káposztasaláta magvakkal

Mocskos plágium lesz ez a recept, mert nem is én csináltam a salátát, hanem Andi, de én is kivettem belőle a részemet: ettem lelkesen. Viszont mivel én már kézzel nem is tudok írni, és amúgy is ez itten az én receptgyűjteményem, kénytelen leszek ide feljegyezni, hogy alkalomadtán én is elő tudjam vezetni, mindenki nagy örömére.

Fehérkáposztát kell  apróra, nagyon apróra szecskázni. Mehet bele zöldhagyma, szintén apróra vágva. Kicsit lehet állni hagyni, hogy összeérjenek az ízek. És most jön a magic. Kell venni egy zacskó Smack levest, apróra kell törni a tésztát, meg egy-két marék szezámmagot, és némi darabolt mandulát. Ezeket rá kell szórni egy sütőpapírral kibélelt tepsire, és be kell tolni a sütőbe kicsit pirulni. Akkor jó, ha illatozni kezd.

Közben el lehet készíteni az öntetet: ecet, olaj, meg a Smack fűszere. Esetleg némi só. Összekever, rázuttyint, összekever mindent, kész a finom saláta, imádom.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 4

Címkék: saláta

2011-04-08 20:52:35

Spárgafőzelék

Találtam a mélyhűtőben egy zacskó spárgát, gondoltam, mindjárt jön a szezon, nem őrzöm tovább, hanem csinálok belőle főzeléket ebédre a gyereknek, de azért előrelátó voltam, mert mi van akkor, ha a gyerek nem eszi meg, akkor nekem kell, úgyhogy ez egy szabályos 90 napos diétás keményítőnapi főzelék lett, tegyen bele tejfölt, akinek hiányzik, és nem nagy a segge.

A spárgát föltettem főni annyi vízzel, hogy ellepje. Só, kakukkfű, borsikafű ment rá, szerintem ezek a spárga fűszerei. Oszt' a végén berántottam.

Na jó, csöpögtettem rá citromot is (pedig milyen vicces lett volna, ha a berántásnál vége lett volna a postnak), és belenyomtam a botmixert, mert a spárga amúgy szétesett atomjaira, csak ezek olyan hosszú, nyúlós atomok voltak, ki kellett őket simítani. Ijesztő, spenót kinézetű, zöld főzelék lett (zöldspárga volt), viszont finom, különben nem blogoltam volna le az örökkévalóságnak.

Tényleg, mikor kezdődik a spárgaszezon?

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 3

Címkék: 90 napos diéta, főzelék, spárga, spárgafőzelék

2011-04-02 15:42:44

Medvehagymás-juhtúrós tészta

Ma is szedtünk egy raklap medvehagymát, és mivel ezzel, meg a lelőhely melletti játszótér alapos  terheléses tesztjével el is ment a délelőtt, nem jutott már idő rendes kaját csinálni. Na ilyenkor szokott valamilyen tészta lenni, attól függően, hogy mi van a hűtőben. Juhtúró volt, szalonna, tejföl, sajt, a kosarunkban meg egy kosár medvehagyma, úgyhogy abból is beledolgoztam egy marékkal. Ették lelkesen.

Fölteszem főni a tésztát. Amíg felforr a víz, felkockázom a szalonnát. Teszek alá olívaolajat egy serpenyőbe, hogy amikor kiolvad a szalonna zsírja, és összekeveredik vele, tökéletes identitásválságba kerüljön, hogy mos neki növelni kell-e a koleszterinszintet (disznózsír), vagy csökkenteni (olívaolaj). Ő bajuk, oldják meg. Aztán a pörcöt beöckölöm egy nagy tálba. A visszamaradt zsíradékra rádobom a megmosott, kis kockákra vágott medvehagymát, megfonnyasztom. Leszűröm a megfőtt tésztát, ráöntöm a pörcre, arra rá a medvehagymát a zsírjával, rámorzsolom a juhtúrót, összekeverem. Tányéron lehet rá tenni tejfölt és reszelt sajtot, szerintem nem igényli. Valami csoda folytán a gyerekek is megették, na jó, Borcsi csak a kiherét változatot, sajtos-tejfölös tésztát evett, de azzal is elégedett vagyok, mert mégsem gumicukor, vagy tejszelet.

A héten lesznek még medvehagymás receptek a mostani szedésből, de utána vége, mert már kibújtak a bimbók, és állítólag a felvirágzott medvehagyma már nem jó.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 0

Címkék: gyors kaja, medvehagyma, medvehagymás-juhtúrós tészta, tészta

2011-03-28 22:48:46

Medvehagymás palacsinta

Hát elindult a medvehagyma szezon, szedtünk sokat, teli a hűtő doboza, meg lesz is még vagy két hétig, úgyhogy most medvehagymás receptek jönnek. A medvehagyma egyébként külsőre a gyöngyvirág levélre hajaz, az íze pedig a fokhagymáéra, és még van egy kis füstös bukéja is, amitől különösen kedves nekem. Büdös ez is, de enyhébb egy kicsit, kevésbé nőies pillanataimban szoktam rágcsálni, ha megfeledkezem magamról, a Pé meg tűri egyelőre. Mert tudja, hogy pestót kap végül.

Volt ugye először a medvehagymás zöldbab főzelék, az könnyű, csináljon mindenki zöldbab főzeléket ahogy szokott, és fokhagyma helyett tegyen bele apróra vágott medvehagymát bőven. Túlzásba vinni nem lehet, elrontani se vele, úgyhogy bátran.

Ma meg csináltam medvehagymás palacsintát, ezt a receptet éppen medvehagyma szedés közben szedtem fel, ott mesélte valaki, vagy inkább mondjuk úgy, hogy az ötlet jött onnan, mivel mozgásban voltunk, és addig hallottam, hogy "Én meg palacsintába tettem. Olajon megfonnyasztom a medvehagymát...". Na, hát mostanában egy kissé le vagyok harcolva, úgyhogy fantáziából nem is tudtam kiegészíteni a recept töredéket, ezért úgy hagytam, ez töredékesen szép most nekünk.

Sütöttem 7 palacsintát, az utolsó után locsoltam némi olívaolajat a serpenyőbe, és rádobtam egy bő csokor megmosott, apróra vágott medvehagymát. Megfonnyasztottam. Sóbors, és rendkívül frappánsan szórtam még rá egy kis szerecsendiót. Aztán rákentük a palacsintára, szórtunk rá parmezánt, feltekertük és megettük - volna, ha kicsi Ákos fiam fel nem zabálja előlem az összeset. A franc gondolta volna, hogy a másféléves gyerekem kétpofára tömi majd magába a medvehagymát?! Na, de azért végül mégis sikerült megkóstolnom egy falatot, és magamévá tettem a megbocsátás erényét, a fonnyasztás ugyanis elvette a hagyma erejét, és nagyon-nagyon finom ételt sikerült készíteni, amint azt Ákos is észre vette.

A Borcsi is evett, bár ma este eltekintett a palacsintától és a medvehagymától is, szóval végül is maradhatunk abban, hogy csak parmezánt tolt. Jó volt így főzni, kiszámítható is, meg végül is mindenki jól járt, kivéve engem, aki fél órán át állt a tűzhely mellett, aztán nem jutott kaja.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 0

Címkék: medvehagyma, medvehagymás palacsinta

2011-03-24 21:12:21

Reteklevél pesto

Évekkel ezelőtt olvastam ezt a receptet Fűszeres Eszternél, és elhatároztam, hogy hülyeség. Már miért ennék én reteklevelet, amikor az nyúlkaja? Én elhiszem, hogy satnyul az élelmiszerek minősége, de ennyire azért nem lehet rossz a helyzet. Tessék télen minden héten bevásárolni öt kiló fagyasztott zöldséget, és ha mind elfogy a következő heti teszkólátogatásig, akkor tavasszal sem kell legelni, marad nafta elég. Legvégső esetben meg még mindig ott a medvehagyma. Na de ma olyan szép, nagy levelű retkeket láttam a piacon, hogy rögtön vettem két csomót, öööö.... kipróbálni a reteklevél pesto-t, mert hát azért csak megragadt valamiért az agyamban. Végül is a clafoutis*-ra is azt mondtam, hogy hülyeség, aztán tíz perc alatt tolta be a család az egészet. Lássuk.

A retekről ma nem beszélünk, annak nem volt íze. Két dologra tudtam gondolni, miközben ettem, az egyik, hogy valami tápoldatban nőtt, petri csészében, a másik pedig, hogy az összes erejét és ízét a levélnek tartogatta. Az első elmélet akkor látszott megdőlni, amikor észre vettem hogy ezek a levelek földesek, de nem kicsit. Sebaj, tudom ám én, hogy hogyan kell megmosni a földes leveleket, mint sóska, spenót, és a többi. Két nagy tál kell hozzá. Az egyikbe vizet kell engedni, bele kell tenni lazán a leveleket, jól meg kell lötybölni, aztán át kell szedni a másik tálba, miközben hagyjuk lecsorogni, mert az is magával visz egy csomó földet. Vízleöntéssel próbálkozni ugyan lehet, de csak azért, hogy rájöjjön az ember a saját kárán is, hogy mennyire fölösleges, a homok ugyanis ottmarad az edény alján, így sose szabadulunk meg tőle. Szóval átszedés. Aztán az átszedett levelekre kell vizet tölteni, lötyböl, átszed, közben csorgat, másik tál kimos. Ezt kell ismételgetni oda-vissza, amíg olyan víz nem marad az edényben, amit már meginnánk. Amíg a víz zavaros vagy darabos, addig a levél koszos, főzésre alkalmatlan. Szar meló, de ezt is el kell végezni valakinek, márpedig reteklevelet nem fogunk kapni téglába fagyasztva, fillérekért. Öt deka körül már érdemes nekilátni.

Én nem igazán követtem a Fűszeres Eszternél megadott arányokat, mert nem akartam öt deka parmezánt elb*ni egy kétes kimenetelű dologra, ezért fele mennyiséget akartam csinálni, de ez út közben kiment a fejemből, ezért úgy állt össze a recept, hogy a levél, a dióféle, meg a parmezán végül a megadott mennyiség lett, az olívaolaj és a fokhagyma pedig a fele, de nem panaszkodunk, mert elégedettek vagyunk a végeredménnyel. Szeretjük, megtartjuk. Ja, és az összetevőket se követtem le Fűszeres Esztertől, mert én nem fogok Lajta sajtot tenni pesto-ba, meg mandula se volt éppen itthon, se snidling, de az utóbbit nem is kívánta. Hát szóval csináltam egyféle reteklevél pesto-t. Emellett üzenem bármelyik múzeumnak, hogy nyugodtan elviheti a trendi blendert, mint teljességgel használhatatlan használati tárgyat, húsz év múlva már biztos lesz muzeális értéke, ilyen berendezési tárgyak voltak, amikor a high-tech volt a divat a konyhákban. Én több esélyt nem szeretnék adni neki.

Recept:

5 dkg hónaposretek levél (kb. két csomóról jön le ennyi)
5 dkg parmezán
1 gerezd fokhagyma
0,75-1 dl extraszűz olívaolaj
2-2 dkg dió és törökmogyoró
elméletileg sóbors, de én nem tettem bele, nem is hiányzott
 

A dióféléket szárazon megpirítom egy serpenyőben, amíg illatozni nem kezdenek, majd nagyjából ledörzsölgetem a barna héjukat. Aztán mindent belevágok a trendi blenderbe egy kisfazékba, belenyomom a botmixert, és simára turmixolom. Kész. Én spagettire tettem, a Pé odavolt érte, meg én is.

* A clafoutis-t még azért is szeretjük, mert franciául így hívják Eperke kutyáját, Sütit. Édesen kacagtunk Borcsival, amikor felfedeztük.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 2

Címkék: olaszkaja, pesto, reteklevél pesto, tészta

2011-03-19 21:08:34

Aszalt gyümölcsös-diós kalács

Úgy ébredtem ma, hogy kalács, kalács KALÁÁÁÁÁCS! Viszont annyira rondán fújt a szél, hogy elhatároztam, én ugyan ki nem teszem otthonról a lábamat, fájdalom, kénytelen voltam sütni egyet.

Kihez is fordulhatnék kalács ügyben? Muhaha, már a kérdés is vicces, még szép, hogy Terikéhez. Mondjuk az szintén nyilvánvaló, hogy én nem fogok se kutya, se hegedű alakú kalácsot sütni, béna is vagyok hozzá, és örülök, ha egy viszonylag szabályos buci összejön, na jóvan, ma úgysincs más dolgom (tekintve, hogy fúj a szél, én ugyan ki nem teszem otthonról a lábam) bevállaltam a tekertet, az nem lehet akkora ördöngösség, jól is nézett ki, leszámítva, hogy a sütőbe tolás előtt Ákos egy kobra gyorsaságával odahajolt, és beleharapott a tésztába, de az nem olyan nagy baj, mert sütés után rögtön levágtam, és megettem a hibás részt, a fél kaláccsal együtt.

Recept:

Hozzávalók (kicsit személyre szabva):
3dl tej
50dkg liszt
4 evőkanál méz
5dkg vaj
1 tojás sárgája
1 cs instant élesztő
1 vaníliás cukor
1 kávés kanál só


Töltelék:
10dkg vegyes aszalt gyümölcs (kicsit meg kell áztatni)
10 dkg darált dió (vagy ami van)

Az eljárást Terike nem írja, de lássatok csodát, magamtól is rájöttem.

Kimérem a tejet. Kb. fél decit kiöntök belőle egy tálba, ezt betolom a mikróba pár másodpercre, ebbe megy majd az élesztő egy csipet cukorral.
Kimérem a lisztet, amibe belekeverem a szárazanyagokat, mint vaníliás cukor és só.
Amíg az élesztő felfut (meleg tejben egy perc), addig a többi tejbe belemérem a mézet, és jól elkeverem.
Beleteszem a vajat egy tálba, azt is betolom a mikróba egy fél percre.
Szétválasztom a tojást.
Amikor felfutott az élesztő, lyukat ások a lisztbe, beleöntöm a kovászt, a tojássárgáját, az olvadt vajat, és elkezdem gyúrni, közben a tiszta kezemmel öntöm hozzá a tejet. Közepesen laza tésztát kell kapni, a liszt minőségétő függően lehet, hogy sok a három deci tej, de az is lehet, hogy kér még egy kicsit. Lehet azt érezni. Szépen simára kell dolgozni a tésztát, aztán mehet kelni egy órácskát, szépen letakarva.

Addig elkészítem a tölteléket, ami a kamra kisöprésével járt nálunk. Találok némi diót, meg egy kis darált mogyorót, huh, megvan a tíz deka. Megdarálom a diót. Feltúrom a polcokat, rálelek egy fél csomag aszalt szilvára, Ákos elkunyerálja a felét, sebaj, van még itthon sárgabarack, jaj, azt elcsomagoltam tegnap Borcsinak, nem baj, lesz mazsola, hupsz, csak volt, nyih, na mégiscsak itt lapul még egy bontott zacskó a bulgur mögött. Ebből is megvan a tíz deka, mehet a langyos vízbe állni.

Amikor megkelt a tészta, először is bekapcsolom a sütőt 185 fokra, majd ketté veszem a tésztát, és szépen kinyújtom, közben a beiglire gondolok, úgy kell csinálni. Terike nem ír cukrot a töltelékbe, én gyanút fogok, de úgy sejtem, hogy mégis ő tudja jobban, na de én meg csalok, úgyhogy egy laza mozdulattal a tésztára szórok egy marék cukrot, arra a diót, majd feltekerem. Aztán levesszűrőben kiteszem lecsöpögni az aszalt gyümölcsöt. A tészta másik felét is kinyújtom, rászórom a gyümölcsöt, ezt is feltekerem. Ákos csipkedi közben de sehogy se tudom őt kiküdeni, érdeklődik. Aztán kikenem vajjal a tepsit (Ákos a maradék vajdarabot elcseni, és egy falásra megeszi, annyi baj legyen), beleteszem a két rudat vigyázva, és összetekerem. Ákos ekkor odahajol, és beleharap egy nagyot. Röhögök. Felütök egy tojást, megkenem vele a tésztát, betolom a sütőbe. Amikor elkezd aranysárgából barnára válni, megijedek, és leborítom sütőpapírral, mert még nem telt le a 30-35 perc (légkeveréssel), de a légkeverés beszippantja a papírt, mire pánikszerűen kikapcsolom a sütőt. Jó lesz ez így is.

Mondjuk hiányzott az az öt perc, de a kalács csodálatos lett. Szép is, jó is, és külön tetszett a (majdnem) cukortalan töltelék íze, meg az, hogy az aszalt gyümölcs adja az édességét. Remek találmány.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 3

Címkék: kalács, sütemény

2011-03-09 22:00:21

Tél végi gyümölcsleves

- Mi legyen a vacsora a szülinapodon, Borcsikám? - kérdezem elsőszülöttemet, a világ legdrágább és legbecsesebb gyermekét.
- Gyümölcsleves, és malackaraj sült kumprlival (sic!).

A malackaraj tiszta ügy, só, bors, olaj, mustár, vöröshagyma, érlel, alkalomadtán hirtelen kisüt.

A gyümölcsleves ilyenkor nehezebb eset. Déligyümölcsből nem ér. Hanem mi van ilyenkor? Hát alma. Egész telet átvészelt, itt-ott rohadt, ráncos alma, jó lesz. Legalább alkalom kínálkozik a készlet átválogatására. Ideje volt. Direkt a hibásat viszem a levesbe, amit nem lehet sötétben, biztonsággal, jólesően elropogtatni

Pucolás közben Ákos megevett hármat, de nem baj, jut is, marad is, a Fő téren vesszük a pizzásnál tízkilójával, az utolsót úgy vágták hozzánk, csak vigyük. Visszük is, egész télen ezt ettük, ismerjük, szeretjük. Gondoltam, van még szilvabefőtt, meg ilyesmi a polcon, de aztán ráhökkentem, hogy amióta tai-chizni járok, a készletgazdálkodás kicsúszott a kezemből, apa vacsoráztat, szilvabefőtt elfogyott, meggybefőtt elfogyott, birsalma befőttből három szem van, viszont a befőttek leve ott figyel a hűtőben több üveggel is, arra várnak (hiába), hogy gyümölcszselét csináljak belőlük. Belelényegülnek a levesbe. És a többi, és a többi, a lényeg, hogy a végére egy olyan gyümölcslevest rittyentettem a semmiből, hogy kénytelen vagyok leblogolni, hogy el ne felejtsem, és máskor is meg tudjam csinálni.

Recept.

fél-1 kiló almát megpucolok, a rossz részeket kidobom, közben a kisgyereket etetem a jóval, ne sajnáljuk, így a legértékesebb. Már amennyiben ez a szó érvényes így a tavasz első napján**. Hozzáöntök egy-két üveg mindenféle megmaradt befőttlevet, meg a gyümölcsöt is, ha van még. Feltöltöm vízzel, teszek bele cukrot úgy saccra valamennyit, keveset, mert a lé édes volt. Meg egy fél citrom levét, aztán utána dobom a héját is, mert az finom ízt ad neki. Meg pár darab fahéjt, szegfűszeget, egy csillagánizst, kis szerecsendiót, némi sót, ezeket is ésszel, módjával, mert a befőttlé fűszeres volt. Felforralom gyorsan, addig meg is fő az alma. Sűrítésnek fél doboz tejfölben elkeverek egy vaníliás pudingport, merek rá kicsit a forró levesből, kézi habverővel alaposan kikeverem, aztán beleöntöm a levesbe. Még egyet rottyan, aztán mehet az erkélyre hűlni.

Vacsorára jó lesz, meg utána a tévé előtt is lehet kanalazgatni, külön jól áll a Született feleségekhez.

Szegény Borcsikának sajnos csak ilyen anya jutott, aki csupa maradék izéből készít neki szülinapi levest, mentségemre szóljon, hogy csináltunk neki bulit, sütöttem neki tortát, kapott rózsaszín, tündéres biciklit dudával, cserepes cikláment, elvittük wellnesselni (szeret pancsolni meg lubickolni), a szülinapján táncház volt az oviban (ezt nem én szerveztem így, de jó volt, feldíszítették az ovit és mindenki ünneplőben volt :), vittünk be Hófehérkés tortát, és még csak ezután megyünk a Nagyanyóhoz, begyűjteni a szuperkényeztetést. Úgyhogy szerintem végül is nem olyan nagy baj, hogy nem maracujából, gránátalmából és mangóból készült az a leves.

* van egy másik is, az Ákos

** a tavasz első szép napja népi megfigyelésem szerint Borcsi születésnapja, március 9.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 0

Címkék: gyümölcsleves, leves

2011-02-19 19:25:31

Aranygaluska

Vannak bizonyos fontos állomások az életben, mint az első szex, a főnök első elismerő pillantása (nem a szexért), amikor megtaláljuk életünk párját, nameg az első aranygaluska, amit az ember a családjának süt. Hát az aztán igazán anyukás dolog. Mert megszülni azokat a kölköket, az nem kunszt*, de aranygaluskát sütni nekik, az nincsen hormonálisan megtámogatva, az bizony embert kíván, állhatatosat.

Az aranygaluska a biztonság maga, amikor még fel se merül, hogy nekem kéne bármivel megküzdenem, a hideg téli napok és hosszú esték a meleg konyhában. Anyukám végeláthatatlanul, határtalan türelemmel pepecsel, szaggatja a kis gütymőket, vajazza, diózza, rendezi egyenként, én meg figyelem, mindig ott vagyok vele, ott rosszalkodok az asztal mellett a hokedlin, be nem áll a szám, csacsogok, időnként nagyot csattanok a konyhakövön, mert mozgáskultúrám is van, és a hokedli teteje nyitható, ezért felbillen, benne tartjuk a cipőboxot meg a kefét.

Ma meg már én sütöm a sütit a saját gyerekeimnek, és remélem, nagyon remélem, hogy őket is éppen az a megingathatatlan biztonságérzet tölti el közben, anya és apa itthon van, meleg van, készül az aranygaluska, mi bajunk lehetne, bár a cipőbox hollétéről engem hiába kérdeznének. Nem baj, lényeg, hogy a vaníliáét tudom.

Hozzávalók: 

50 dkg liszt
3 dl tej
2 tojássárgája
1 cs instant élesztő ( nem veszek frisset, mert ötletszerűen szoktam sütni)
6 dkg cukor
6 dkg olvasztott vaj
csipet só

A szóráshoz
20 deka dió
15 deka cukor
8-10 deka vaj

1 deci meleg tejben, 2 kanál liszttel és fél deka cukorral felfuttatom az élesztőt. Közben kimérem a lisztet, szétválasztom a tojásokat, megolvasztom a vajat. A tojássárgákat kikeverem a cukorral, pici sóval, hozzáöntöm a tejet, és mondjuk egy csomag vaníliás cukrot, de nekem későn jutott eszembe, és a dióba kevertem, mindegy. Aztán a kovászt, a tojásos lét, meg az olvasztott vajat beleöntöm a lisztbe, és jól összedolgozom a kis kezemmel. Meleg helyen hagyom kelni egy órán át. Közben megdarálom a diót a cukorral, valamint ismét vajat olvasztok, amivel rögtön ki is kenem a tepsit. A megkelt tésztát sütőpapíron (nem mosunk deszkát) finoman átgyúrom, félujjnyi vastagra kinyújtom, majd apró pogácsaszaggató helyett egy szív alakú süteménykiszúró seggével kis galuskákat szaggatok. Ákos segít.

A galuskákat egyenként megforgalom elvileg olvasztott vajban, de mivel az elfogyott a tésztába, ezért aktuálisan olvasztott margarinban és cukros dióban, majd szépen egymáshoz tapasztva belehelyezem őket a tepsibe. Rétegenként szórok is, különben nem fogy el a cukros dió (okosok cutterrel őrlik a diót durvára, mert a nagyobb pirított diódarabok ízénél nincs jobb). Elvileg itt kéne még egyet keleszteni, de beszámítottam a galuskagyártással eltöltött időt, és máris úgy éreztem, hogy ezt a részt kipipálhatjuk.

180, később inkább 170 fokos sütőben, végül már sütőpapírral a tetején, hogy meg ne égjen, kb. 1 óra alatt sült meg légkeverés mellett, aztán mind megettük. Na jó, csak a felét, de még hátra van ma estére egy rész Gyűrűk ura, majd meglátjuk, mi marad.

* valószínűleg csak az idő szépítette meg ennyire.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 7

Címkék: aranygaluska, édesség, kelt tészta, sütemény, süti

2011-02-16 20:46:43

Paradicsomos oldalas

Az oldalas csak annak az ízét nem veszi át, amit nem kenünk rá, idézet Péter Annától, és milyen igaza van! Kísérletezésbe kezdtem, és előrebocsátom, hogy a családom csillogó szemekkel falta késő este, vacsora után (Borcsi a kádban ülve) még a belőle készült pecsenyezsíros kenyeret is.

Jaaaj, fotó már megint nincs, mert... mindegy.

Recept fél kiló oldalashoz.

Szemrevételezés által megismerkedünk a húsdarabokkal, majd ha ez megtörtént, kézbe fogjuk őket egyenként, megforgatjuk, megsimogatjuk, és hogy félre ne értse, egyúttal besózzuk. Betesszük egy kisebb tepsibe, majd rálöttyintünk egy szószfélét, ami áll
saccra
fél-háromnegyed deci ketchupból
két evőkanál mézből
egy gerezd fokhagymából
némi csilipaprikából, hogy érintőlegesen csipős legyen, csak a borzongás kedvéért, és
kb. egy deci vízből, hogy legyen mit elpárologtatnia.

Ezzel a lével nyakon zuttyintjuk a húst, és betoltjuk a sütőbe, 220, majd amikor pirulni kezd, 200 fokon sütjük, légkeverés mellett kb. egy óra hosszán át, vagy amíg meg nem sül szép pirosra.

Aztán megpróbálunk addig várni a felfalásával, amíg ehetőre nem hűl, ha ez nem sikerült, legyünk elnézők, és ne kárhoztassuk magunkat, majd talán legközelebb összejön. Ne felejtsük el a csontot leszopogatni, majd kiszívni belőle az ízdús levet, mert ennek elhagyására viszont nincs bocsánat, ez több, mint hiba, lúzerség.

Mikor elfogyott, kárpótlásul még mindig folyamodhatunk a pecsenyezsírhoz.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 2

Címkék: húsétel, oldalas, paradicsomos oldalas

2011-02-14 19:18:53

Hát ez nem tudom, mi volt

Ezt a sokat mondó, sőt mindent eláruló címet találtam ki a mai vacsorának. Parmezános palacsinta forró húslevessel leöntve. Ez egy létező étel, bármilyen furcsa is, pár hónapja olvastam a Narancsban a receptjét a Chili és Vaniliától, és mivel könnyen megjegyezhető, igen, kell hozzá palacsinta, parmezán, meg húsleves, ezt még én se felejtem el, valamint éppen minden volt hozzá itthon*, gondoltam, megcsinálom.

Nem cifrázom. Süssünk palacsintát. Forrósítsuk meg a vasárnapi ebédről maradt húslevest. Töltsük meg reszelt parmezánnal a palacsintákat, tekerjük fel annak rendje és módja szerint, tegyük belőle kettőt egy mélytányérba, majd merjük rá a forró levest, hogy felolvassza a parmezánt. A neve amúgy Scrippelle M' Busse, tisztára, mint valami kongói majombelsőség ételnek, úgyhogy gondoltam, ezzel nem tudom eladni ezt a postot. Igaz, a helyette kitalált címmel sem (LD kedvéért), de ez már csak egy ilyen kajablog, nem török olvasottságra, viszont dokumentálok.
A desszert túró rudis palacsinta volt.

*leszámítva az egész tojásokat, mert az utolsó kettőnek a sárgáját tegnap belesütöttem a farsangi fánkba**, a fehérjéket meg eltettem, mint mindig, három napra a hűtőbe, csak azután dobom ki, ami tiszta szerencse, mert most kiderült, hogy a tojásfehérje éppen jól megköti a palacsintát, valamint most már tudom, hogy mit kell csinálni velük, úgy értem, a lefolyóba küldésen kívül.

** azt azért nem dokumentálom, mert már megvolt egyszer, és mégis csak most jöttem rá, hogy milyen egyszerű, és milyen gyorsan kész.

Fotó a fánkról készült:

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 7

Címkék: palacsinta, parmezán, parmezános palacsinta, scrippelle mbusse

2011-02-13 20:14:13

Balzsamecetes-mézes csirkemell filé

Új mániám lett a balzsamecet és a méz, igen, azóta kenyérre kenve is ettem. Igaz, az csak enyhe utánzata az érzésnek, olyan, mintha a szerelmünk fényképét nézegetnénk szeretkezés helyett, de hát szexelni se lehet örökké, meg hús sütni sem. Következik a "hogyan készítsünk a dögunalmas ipari csirkemellből átütően finom, szaftos, pikáns husikát" recept. Páccal.

Az oldalashoz készült páclét reprodukáltam, csak mivel a csirkemell filé nem sütőben sül, hanem hirtelen a serpenyőben, gondoltam, a vizet kivonjuk belőle, és benne hagyjuk az állatot egy éjszakára. Reggel tájban egy kicsit már aggódni kezdtem, mert mi van, ha az ecetben feloldódott a hús, és egy homogén masszává állt össze, na, arra milyen receptet alkalmazok, de nem így lett szerencsére.

Recept.

2 csirkemell filét kinyitok, besózom, majd összekeverek
1 dl jóféle modenai balzsamecetet (a Tesco balzsamecet is modenai, mégis egészen más a bukéja, mint annak, ami a Culinarisból származik, elvégeztem az összehasonlító tesztet, hát mittudomén, biztos van ilyen meg olyan tokaji is, és mégis mind a kettő Tokajból származik, gondolom, a tizenötödik ilyen kaja után majd megmondom a tutit, hogy melyiket kell használni.)
2 evőkanál mézet
1/2 tk csombort (borsikafű)
5 gerezd apróra vágott fokhagymát (a csirkéhez elő kellett venni a vágódeszkát meg a kést, ilyenkor indokolt apróra vágni a fokhagymát. Ha viszont nincs elöl a vágódeszka meg a kés, akkor zúzás van. Ez az elv.) és
pici csilipaprikát.
Ezt a keveréket ráöntöm a csirkemellekre. Éjszakára megy a hűtőbe. Ebédre pikpakk kisütöm a húsokat serpenyőben, krumplipürével tálalom.

A páclét nem dobjuk ki. Én nem tudom, hogy mennyire szabályos páclét felhasználni, de fogtam, beforraltam a felére (bacik már biztos nem tenyésznek benne), leszűrtem, és kaptam egy jó sűrű, fényes, intenzív ízű, fűszeres szószt, amit a krumplipürére csöpögtettünk. Nagyon finom lett. Különben nem blogoltam volna le.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 1

Címkék: balzsamecet, balzsamecetes-mézes pác, csirkemell, húsétel, húspácolás, méz, pác, szósz

2011-02-10 13:25:45

Mézes-balzsamecetes oldalas (Update)

A mai ebédért ismét Péter Annának rebegünk hálát, vagyis csak én, mert másnak nem adtam belőle. Enyim. Bár lehet, hogy a Borcsi kap majd az oldalasomból, mert ő meg tudja becsülni a jót. Az ovis ebéd után például úgy lépett be a lakásba, az átható sült hús-balzsamecet-karamell illatba (ma nem szellőztetünk, őrizzük), hogy kér szaftos husit. Borcsi is az enyém.

Úgy kezdődik, hogy állunk a hús felett, és nevetünk rá, mert nem kell szeletelgetni, meg lezsírozni, meg klopfolni, meg mittomén mit szüttyögni vele, örülünk. Aztán besózom a darabokat, majd összeállítom a lét, amiben majd sül. Fél kiló oldalas volt egy dobozban (igen, hipermarket, henteshez ma nem volt erőm), ehhez kell

5 gerezd fokhagyma jó apróra vágva összepréselve
1 evőkanál méz, amit az eredeti recept nem tartalmaz, de az  ilyesmi engem nem nagyon zavar
fél deci balzsamecet
1 deci víz
1 kk borsikafű (eredetileg ugyan rozmaring, de a hétvégén elfelejtettem megcibálni anyám rozmaring bokrát, borsika meg pont van. Nem rontotta el, sőt)
némi csilipaprika, én abból vágtam bele, amit még vagy két éve szárítottam az erkélyen nagy füzérben, és amiből főleg az aglio-olio-pepperoncinoba szokott kerülni. Összekeverjük.

Ezt a pácfélét rálöttyintjük a húsra, majd betoljuk a sütőbe. Nekem légkeveréssel olyan 200-220 fokon egy óra alatt megsült.
 

Aztán szórtam rá
egy evőkanál cukrot, és újból megspricceltem a jó féle modenai
balzsamecettel, majd visszatoltam karamellizálódni, és mire a gyerekre rácsiribíztem a játszóterező cuccot (5 uszkve végtelen perc), már készen is állt az ebéd.
 

Ez ma egy rövid játszóterezés volt, mert közben semmi másra nem tudtam gondolni, csak az oldalasomra, amit egyébként alapból utálok, de ma beleszerettem már az illatáról.
 

Figyelmeztetés: a balzsamecetes-mézes oldalas elfogyasztásakor gondoskodjunk róla, hogy ne legyen a közelben sem olyan férj, akivel kapcsolatban a jövőre nézve még terveink vannak, sem pedig gyermek, akinek a megfelelő nevelését a szívünkön viseljük, de ha ez nem kivitelezhető, akkor legalább az olyan gyereket tűntessük el, aki el tudja mesélni, hogy mit látott, mert az nem lesz szép. Tálalás közben a tepsiből való kézzel kikapással, majd állva beleharapással kezdődött, és a csont utolsó nedveinek kicuppogásával végződött a művelet. A kettő között se került elő evőeszköz. Ronda is volt, hangos is volt, de nem bánok semmit. Elképesztően finom volt, na.

Update: Tényleg csak félve merem mondani, nehogy valaki megutáljon a jódolgomért, de van ám ebben a kajában egy bónusz is, na mi lehet? Bizony, a pecsenyezsír! A meleg, fűszeres, mézes, balzsamecetes disznózsír. Most meg arra gondolok egész este, meg a belőle készült, és vacsorára betolt, ipari mennyiségű zsíroskenyérre.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 5

Címkék: húsétel, mézes-balzsamecetes oldalas, oldalas

2011-01-28 19:30:20

Juhtúrós puliszka ecetes hagymával

Mostanában a világ meseirodalmát főzzük végig Borcsi kívánságára, és nemigen van kibúvó. Mivel esténként aktuálisan a magyar népmeséket olvassuk, (ami szerencse, mert Andersennél például nem esznek, úgyhogy a múlt héten mi is csak párizsis kenyeret vacsoráztunk), Borcsi puliszkát kívánt.
Igaz, ez  még mindig jóval egyszerűbb, mint amikor az Eperke vonal ment, és cukormázas-gumicukros rózsaszín szörnyűségeket kellett elővezenem, akkor már inkább a puliszka.

Holnap fuszulyka lesz, kiscsávók.

Na szóval a puliszka maga tökegyszerű és könnyen variálható, mikor mi van otthon, lazít.

1 liter sós vízben megfőztem
35 deka kukoricadarát, közben kisütöttem
némi szalonna zsírját. Amikor a puliszka megfőtt, vagyis besűrűsödött, a szalonna zsírjával kikentem egy tepsit, beleöntöttem valamennyi puliszkát, rá
juhtúrót tettem, és szalonnapörcöt zsírjával, majd ezt rétegeztem, amíg el nem fogyott minden hozzávaló. A tetejére
1 pohár tejföl került. Aztán összesütöttem olyan húsz perc alatt, 220 fokon.

Terka néni Gyimesközéplokon szalonna helyett vajjal készítette. Amikor megfőtt a puliszka, deszkára öntötte, és ott hagyta megdermedni, aztán cérnával vágta fel a rétegezés előtt. Igaz, ő valószínűleg nem 35 deka darából csinálta, legalább is amikor hajnali ötkor bejött a tisztaszobába, ahol aludtunk, hallás után vagy három lapáttal mert a zsákból. Aztán reggel hétkor, reggelire betoltunk vagy kétezer kalóriát, mert ott nem lehet nem enni, egyen még, kicsi Kalib! Kicsi Kalib meg evett, és hozzá ecetes lilahagymát:

1 nagy fej hagymát felvágunk félkarikára,
lesózzuk
2-3 kiskanál sima ételecetet (majd biztos valami puccosat használnak a Gyimesben!), és
ugyanannyi kristálycukrot teszünk rá, jól összekeverjük, és csorgatunk rá egy
kicsi vizet. Ne tocsogjon, de lazítsa fel a keveréket.

Próbáltuk csemegeuborkával is ma este, de semmi értelme. Puliszkához ecetes hagymát kell enni. Most bűzlünk, de sose legyen nagyobb bajunk.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 0

Címkék: juhtúrós puliszka, puliszka

2011-01-16 22:03:21

Cantucci kávéhoz

Akkor láttam életemben először cantuccit, amikor a harmadik randinkon a Pé beállított egy szépen felszalagozott csomag valamivel, és hozzá olyan arcot vágott, mintha egyenesen a Costesből hozatta volna a vacsorát fehér kesztyűs pincérek által felszolgálva. Aham, finom, mondtam kissé bizonytalanul, miután beleharaptam, majd gondolatban felidéztem a fogorvosom telefonszámát, kemény volt mint az állat. Mert persze, mivel este volt az a randi, kávét már nem ittunk, így nem volt mibe mártogatni, magában meg  a cantuccival szöget lehet verni a falba. Aztán eltelt egy hétvége, a Pé nem jelentkezett, úgyhogy az egész csomag sütit betoltuk az anyuval, immár a helyes technikával, kávéba mártogatva, mert IQ-ból rájöttünk, hogy azt úgy kell. Aztán a Pé továbbra se jelentkezett, majd kirúgott, úgyhogy már nem is bántam annyira, hogy megettük a cantucciját, még röhögtem is egy kárörvendőt a markomba, amikor később, amikor már olyanná vált a nexus, összeházasodtunk mintegy, mondta, hogy ez a húszdekás csomag cantucci kétezerhétszázba került a nem tudom milyen puccos helyen. Megérdemelted baszki, minek rúgtál ki. Úgyhogy legközelebb már csak az előnászutunkon, Velencében ettünk cantuccit, kávéhoz, valami Szent Márk térhez közeli kiülősben, és azóta se. Ma viszont igen, mert sütött a Pé.

Először is be kell gyújtani a sütőt, és fel kell melegíteni 180 fokra. Majd
2 egész tojást és még 2 fehérjét (igen, rántotta lett a vacsora) ki kell keverni
2 dkg olvasztott vajjal, és
15 dkg cukorral, míg jó fehér nem lesz, és ilyenkor bele lehet reszelni
egy narancs héját is, de jól megmosni ám előtte! Közben a kukta kiméri és összekeveri a százazanyagokat, vagyis
25 dkg liszt
kevés só
némi fahéj
fél cs. sütőpor.
Aztán a szárazat meg a nedveset ügyesen elegyítjük, belekeverünk
20 deka egész mandulát, majd pedig két szép hurkát formázunk a masszából, és belehelyezzük a sütőpapírral kibélelt tepsinkbe, ami urbánus nevén sütőlap.

Harminc percig kell sütni, aztán fel kell szeletelni 45 fokban olyan 1-2 centi szélesre, és így vissza kell tenni még egy kicsit szikkasztani olyan 10 percre. Kihűt, dobozba tesz, alkalomadtán kávéba mártogatva megesz. Jó sokáig eláll állítólag, de ez nálunk nem szempont.

Üzenem a puccos helynek, amelyik 2700-ért adott húsz dekát, hogy ennek az árnak a harmadából kijön egy kiló. De ezt ők is tudják nyilván. A munkaigény olyan tíz perc, szóval nem egy somlói galuskáról beszélünk, ezt se lehet kiszámlázni 2700-ért. Csak arra tudok gondolni, hogy ez egy szerelemtől vak férfi gyönyörű és kápráztató ajándéka volt, bár ennek némileg ellentmond a két nappal későbbi kirúgatásom. Rejtély van, cantucci van, boldogság van. És még fotó is van. 

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 19

Címkék: cantucci, édesség, kávéhoz, sütemény, süti

2011-01-14 21:12:56

Betűleves

Megy a Minimaxon az a gusztustalan, amorf kutyás mese, a Márta, aki megkóstolta a betűlevest, de az eltévedt a szervezetében, a gyomra helyett az agyába ment a tészta, és azóta állandóan karattyol, be nem áll a szája. Gondoltam, ha ez így működik, akkor kutyaharapást szőrivel, hátha Borcsi meg befogja egy pillanatra a kicsi száját a betűlevestől, legalább addig, amíg eszi, az a három perc csönd is sokat jelent, ha egyébként egész nap semennyi se jut.

Recept.

Csinálni kell egy zsemleszínű rántást, ezt most nem magyarázom, aztán fel kell önteni paradicsomlével. Én az anyukámét használom mindig, de gondolom, a bolti is jó, ilyen Top Joy, vagy mittudomén, sose vettem még. Meg kell bele só, bors (családi levesbe inkább kevés, mint sok, nem Bloody Mary készül!), és zellert is írt a recept, de mivel elfelejtettem feliratozni a mélyhűtőben lévő zacskó zöldet, nem tudtam, hogy petrezselyem van-e benne, vagy zellerzöld, ezért a biztonság kedvéért vágtam bele gumót is. Jól tettem, finom is volt, meg az állaga is olyan barátságos, levesbetétes lett. Meg belehelyeztem egy fej bevagdosott hagymát, aztán felforraltam, kész a leves. Ja, meg kell bele egy kicsi cukor, nem azért, mert napejos kaja, hanem mert a paradicsom savanyúságát valahogy kompenzálni kell.

Közben pedig külön, vízben megfő a betűtészta. Sajnos ott kell állni mellette*, mert ha kicsit is túlfő, szétesnek a nyitott karakterek. O betű sok marad egyben, meg nyolcas is.

És akkor Borcsi lelkesen bekanalazta a betűlevest, és mivel szétestek a karakterek, csak a nyolcasokat meg az O betűket kommentálta. Majdnem bejött a terv.

*ami nekem sajnos nem jött össze, mert éppen az aktuális esti filmet kerestem szkacsattyolás** céljára.

**szkacsatty: download. Bár nem biztos, de így sejtem, mivel mindig letöltődött a cucc, ha megnyomtam a gombot.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 2

Címkék: betűleves, betűtészta, készletgazdálkodás, paradicsomleves

2011-01-12 00:01:41

Rusztikus sütőtök leves

De egytálételnek is simán elmegy. Tudom, tudom, a sütőtök őszi kaja, csakhogy én betáraztam a mélyhűtőbe, mert az egy olyan dolog, amit (ó, mi hihetetlen csoda!) mindenki hajlandó megenni, ami nálunk bizonyos cukorszint alatt nem annyira egyértelmű. Mármint a kaja cukorszintjére gondolok, természetesen, nem a miénkre. Egyébként ez a selymes, franciás sütőtök-krémlevesnek a rusztikus, hogy úgy ne mondjam, bukolikus változata, én például mindig romantikusan elrévedek a jó vastag paprikás zsírra hajazó küllemén, ami egyébként nyilván a tök, vagyis nem egy instant agyvérzés megenni, viszon nagyon finom, és azért van benne anyag. Úgy értem, kolbász.

Recept.

1 fej hagymát felvágok, megdinsztelem olajon, közben megpucolok
pár szem krumplit. Amikor kész a hagyma, rádobok
egy csomó sütőtök kockát, egyenesen a mélyhűtőből, ősszel nem onnan. Meg a kockára vágott krumplit is beledobom.
Sózom, borsozom, föleresztem vízzel, hogy ellepje, és teszek bele jó
sok karikára vágott kolbászt. Megfőzöm. Akkor van kész, amikor a krumpli puha. Rendesek főzhetik előbb csak a krumplit, és csak utána dobhatják rá, olyan félúton a tököt, mert az hamarabb megpuhul, de nekem a napnak ebben az ebédfőzős szakában erre nincs kapacitásom. Amikor kész, belenyomom néhányszor a krumplinyomót, úgy tessék-lássék összetöröm, nem kell túlzásba vinni, attól lesz rusztikus, és még a végén a kolbász is megsínyli, az nem lenne jó. Keverhetünk bele tejfölt is, de akkor elvész a kolbászzsíros hangulata. Az íze miatt viszont megéri.

Fotó ma nincs.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 11

Címkék: egytálétel, sütőtök

2010-09-18 12:38:13

Mandulás-amarettós szilvás lepény

Na jól van, elmondom a tutit, a mandulás szilvás lepény receptjét, mert nem vagyok szűkkeblű, különben is olyan meghatóan gazdagon olvasott ez a blogom, mint mostanában minden gasztronómiai témájú cucc, hiába, konjunktúra van, mint még soha egyik sem, pedig volt már néhány. Szóval lehet férjet-gyerekeket, vendégsereget kényeztetni, sikerülni fog.

Kicsit ugyan anyagigényes, de semmi olyan hozzávaló nincs benne, amit ne lehetne megvásárolni akár egy Tesco Expresszben.

A tészta:

50 dkg liszt (és nem ötszáz gramm, mert magyarul dekában számolunk, a macska rúgja meg a sok külföldicizmust már!)
15 dkg kristálycukor
1 cs. sütőpor
1 cs. vaníliás cukor
kevés só
A szárazanyagokat összekeverjük egy megfelelő méretű (nagy) tálban, majd kézzel belemorzsolunk
1 kocka Rama margarint. Nem teavajat, mert azzal nem lesz finom. Én is voltam gasztrosznob, próbáltam, nem működik. Aztán hozzáöntünk
2 tojás sárgáját és egy fehérjét, és gyorsan összegyúrjuk
annyi tejföllel, hogy összeálljon. Nem kell kidolgozni, csak egybe legyen, és ne morzsálódjon.

Aztán bedobjuk pihenni a hűtőbe, közben elkészítjük a tölteléket.

Jó sok, vagy másfél-két kg szilvát megmosunk, kimagozunk, négybe vágjuk, vagy nyolcba, vagy ahogy az időnk engedi. Ez idő alatt kipiheni magát a tészta. Elővesszük, félbe vágjuk, tepsi méretűre nyújtjuk az egyik felét, és ráhelyezzük a sütőlapra. Én sütőpapíron nyújtom, folpack alatt, így nem kell se deszkát-sodrófát mosogatni, se káromkodni nem kezdek, mert leragadt, vagy elszakadt a tészta, egyszerűen a karomra fektetem sütőpapírostól, és áthelyezem a sütőlapra, majd a papírt, mint egy matricát, lehúzom róla. Ezután meg kell szórni
5-8 dkg darált mandulával, lényeg, hogy mindenhová jusson belőle, mert ez lenne hivatott elvileg felszívni a szilvából kisülő nedvességet. Persze nem fog neki sikerülni, és lecsorog a sütő aljára, spaklival le kell kaparni a végén. Aztán egyenletesen el kell rajta teríteni a szilvát, és meg kell szórni
20 dkg kristálycukorral, majd
vékonyan őrölt fahéjjal. Ezután jól meg kell locsolni
kb. 1/2 dl keserűmandula likőrrel, vö Amaretto.
Most kell bekapcsolni a sütőt, és előmelegíteni 180 fokra. Aztán ki kell nyújtani, és rá kell teríteni szilvára a tészta másik felét, meg kell szúrkálni, és a tetejét meg kell kenni a kimaradt tojásfehérjével. Ekkor betolom a sütőbe a sütit, rákapcsolom a légkeverést, és nem ijedek meg, amikor sűrű, torokkaparó füst kezd el szállni a konyhában, nem égett oda menthetetlenül a süti, mert ez csak a szilva odaégett cukros leve. De azért ne menjünk el közben gombát szedni, mert kb. 15-20 perc alatt készre sül.

Kicsit hagyni kell hűlni, hogy lehessen szeletelni, de sokáig úgyse lehet, senkinek sincs akkora önfegyelme. Isteni finom cucc!

(Egyébként nálunk verseny megy, hogy milyen lepény legyen, a Pé a szilvásat szereti jobban, a gyerekek meg az almást, mondjuk náluk én is, mert kevésbé nekik magukat össze vele, ezért mostanában kéttöltelékes lepényt készítek, az egyik fele ilyen, a másik olyan, és a két részt élére állított háztartási keksszel választom el.)

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 0

Címkék: édesség, pite, sütemény, szilvás lepény

2010-09-11 21:04:42

Cigánypecsenye

Most nem azért, de szerintem az évszázad cigánypecsenyéjét csináltam meg ma, ami annál is érdekesebb, mert még sose főztem húsételt cigánypecsenyét. De hát egyszer azt is el kell kezdeni, főleg, ha az embernek rendes családja nőtt az évek alatt, két felnőtt, két gyerek, szóval a szokásos, másrészt meg az edénykészletem továbbra is csak kétszemélyes, vagyis a zöldbabnál valami táplálóbbal kell megtölteni a fazekat, hogy mindenki jól lakjon, és itt merült ki az érvkészletem a húsételek mellett, leszámítva, hogy amúgy mindenki szereti.
A mai cigánypecsenye egyébként még egy felismeréshez hozzásegített, nem értettem ugyanis eddig, hogy miért mondják, hogy a hús nem valami egészséges étel, már miért ne lenne az, tele van vassal, meg jóféle, teljes értékű fehérjével, az emésztőrendszerünk, fogazatunk alkalmas a feldolgozására, hol itt a gond? Hát elmondom, a zsír. Mert ugye a tarja nem az a sovány húsféle, amit jelen receptünknél jól be kell pácolni némi olajban, aztán kisütni némi szalonnazsíron, ráhelyezve a kakastarélyt, hátha maradt még benne valami, és végül, ha még mindig nem csúszna, akkor majd a sült krumplin lévő olaj megoldja, bár némi olíva még a paradicsomsalátára is kerül a balzsemecet alá. Szóval ma betoltunk egy bödön zsírt mindenféle kifinomult módszerekkel, de megérte, ha kétszer akkora is lesz a seggem általa.

8 szelet tarját (én kicsontozottat vettem, bár a csontos hús zamatosabb, csak az uram nem szereti) kiklopfoltam némileg, sóztam, borsoztam, majd minden szeletet bekentem a következő páccal:

8 gerezd zúzott fokhagyma
olíva- és napraforgó olaj keveréke
1-2 kávés kanál pirospaprika

A hozzávalókat összekevertem, és kenőtollal rákentem a hússzeletekre, majd hagytam állni kicsit. Közben 6 szelet füstölt szalonnát kakastarélyra vágtam, kisütöttem egy vastag talpú edény alján. Aztán kiemeltem a szalonnákat, a zsíron pedig megsütöttem a húsok mindkét oldalát. Viszonylag gyorsan végeztem. A kisült húsokat tepsibe raktam, a szeletekre helyeztem a szalonnákat, és betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol húsz perc alatt szépen elkészültek. Közben sütöttem hozzá krumplit, és elkészült a paradicsomsaláta (paradicsom, só, bors, olívaolaj, balzsamecet) és jó étvágyat. Fotózni meg már megint elfelejtettem a nagy mohóságomban, de finom volt, szaftos, és puha husika, a gyerekek is tolták lelkesen, ideértve a 14 hónapos Ákost is. Borcsi (3,5 éves) pedig életében először megevett egy egész szelet húst.

De azért nem csinálunk rendszert belőle.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 2

Címkék: cigánypecsenye, húsétel, tarja

2010-09-04 21:58:22

Régimódi csokitorta a Pé szülinapjára

Szülinapja volt a férjemnek, én meg remekelni akartam neki (most nem azért, de szerintem sikerült). Viszont tökre nem tudok egyetlen tortareceptet se, úgyhogy megsütöttem neki azt, amit utoljára láttam a Paprika tévében, hát ekkora fantáziám van nekem. Még szerencse, hogy amúgy szereti a csokitortát a Pé, valamint hogy nem rebarbara tortát, vagy valami hasonlót csinát a Nigella Lawson. Mondjuk ez se egy laza verzió, kell bele fél kiló porcukor, meg vagy húsz deka szupercsoki, és huszonöt deka vaj, nem kamuzok, úgyhogy aki nem tud megbirkózni ezzel a tudattal, az ne is olvasson tovább.

Borcsika hathatós segítségével, amitől kb. kétszer annyi ideig tartott a dolog, előállítottam a fél kiló porcukrot, mert van már kávédarálóm, bizony. Aztán összeállítottuk a sütimasszát (és most átmegyek Nemisbékához, mert sütéskor is tőle puskáztam).

20 dkg lisztet
20 dkg porcukrot
bő fél csomag sütőport
4 dkg keserű kakaóport (jóféle)
összekevertem, majd összemorzsoltam
17,5 dkg vajjal (szobahőmérsékletű) és belekevertem fakanállal
1 rúd vanília belét
2 tojást
1,5 dl tejfölt.
Amikor szép, homogén lett a massza, akkor kivajazott-lisztezett tortaformában kisütöttem előbb az egyik, majd a másik felét, vagyis két fordulóban, 180 fokos sütőben. Légkeveréssel jó gyorsan megsültek, nyitva kellett tartani az orromat, nehogy odakapjanak. Csokis sütinél ugyanis a szemre, barnulásra nem nagyon lehet hagyatkozni.

Aztán letettem a gyerekeket aludni, és szép nyugiban összeállítottam a krémet.

7,5 deka vajat (én egy 25 dekás vajat vettem, az mind belement a tortába, így nem kell majd hetekig kerülgetnem a hűtőben egy fél csomag avas vajat)
18 deka étcsokival (egy 65 és egy 75 százalékos kakaótartalmút, és nem csalódtam) gőz fölött összeolvasztottam. Aztán ebbe is beledolgoztam
1 rúd vanília belét és
1,3 dl tejfölt, közben habverővel egyengettem, biztos, ami biztos.
Az eredeti recept ír egy evőkanál cukornád szirupot, de én ezt simán kihagyom a Mojitóból is, illetve helyettesítem sima kristálycukorból lényegített sziruppal, tekintve, hogy tudtán kívül valószínűleg már mindenki nádcukrot tesz a kávéjába. Az ugyanis még Brazíliából behozva is jóval olcsóbb, mint az itt termesztett cukorrépa. Ennek ellenére én egy evőkanál birsalmabefőtt levet csorgattam a krémbe, de méz is mehetett volna, vagy tyúkhúsleves, végül is mindegy, ennyi feketecsokinál kb. semennyire sem érződik az íze. Aztán beleszitáltam a maradék,
30 dkg porcukrot, amit érdemes még a meleg masszába tenni, hogy jól feloldódjon.

A kihűlt tortalapok egyikének négy oldalról négy sütőpapír csíkkal ágyaztam meg, hogy össze ne kenjem a tálalásra szolgáló a tányért. A krém harmadával megkentem, aztán rátettem a másik tortalapot, és a többi krémmel jól befedtem minden oldalról. Direkt rücskösre csináltam, mert az jól néz ki, és különben se akarok úgy tenni, mintha cukrász lennék, mert az tuti pancserségbe fulladna. Aztán a kihűlt tortára Borcsival zöld marcipánból mindenféle díszeket formáztunk, az egyik főalak egy békafej lett, ami leginkább Yoda mesterre hasonlít, szóval díszítettük, és boldog születésnapot kívántunk vele a Pének.
Egyébként nagyon húzós ízű torta, de valahogy a három és féléves Borcsi, sőt még az egyéves Ákos olyan lelkesedéssel ette, mintha sose kaptak volna még édességet. Pedig de.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 0

Címkék: csokitorta, édesség, sütemény, torta

2010-07-17 13:20:41

Hőségkaják - Ruccola pesztós tészta, mogyorós-áfonyás tészta

Mondtam én mindig, hogy Borcsi egy ínyenc kisgyerek, én tizennyolc voltam, amikor először meg tudtam enni a camembert-ből a penészes részt is, ő meg másfél évesen már lelkesen falatozta, merengtem nosztalgikusan a reggelinél, és ebédnél megint ráerősített a már-már előítéletté fajuló elméletemre.

Most ugyanis, hogy itt a kánikula, egyféleképpen tudom elképzelni az ebédet: hogy házhoz hozatom hogy nem kell érte a tűzhely mellett állni. Úgyhogy tésztát csinálok valamivel, fölteszem főni, otthagyom, majd a zacskón olvasható használati utasításban megadott percek, plusz kettő múlva, mert mi úgy szeretjük, visszamegyek, és leszűröm. Aztán teszek rá valamit, ma például nekünk ruccola pesztót, ezúttal egyenesen üvegből, ami pedig a culinarisból jött, de simán reprodukálható tescós alapanyagokból (ruccola, olívaolaj, kesudió, grana padano, só, bors, turmixol, kész), és még egy kis grana padano, meg még egy kis só jár rá a tányéron, finom.

Gondoltam, ezzel nem sokkolnám Borcsit, a ruccola azért elég markáns ízű növény, még akkor is, ha az olívaolaj sokat enyhít a karakterén. Így aztán az ő spagettijére darált törökmogyorót szórtam (Aldiban alapcikk), meg némi porcukrot, és egy marék feketeáfonyát. Szerintem isteni finom lett*, de Borcsi nem ette, hanem először felfalta Ákos üveges bébitökfőzelékét, aztán betolt egy kistányérral a ruccola pesztós verzióból.

* mi pedig megettük a Pével desszertnek a mogyorós-áfonyás tésztát, azóta is arról álmodom.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 0

Címkék: feketeáfonya, pesto, pesztó, ruccola, tészta, törökmogyoró

2010-07-15 23:07:55

Rókagomba leves

Átálltam a legegyszerűbb, legletisztultabb főzési módra, jelszó: tiszta ízek, semmi rafinéria. Álljon a tűzhely mellett töprengő arccal fűszereket próbálgatva ötven fokban, akinek hat anyja van, mégis magányos.

Rókagomba leves (két felnőtt, két gyerekre)

20 dkg rókagomba
1 közepes krumpli
1 közepes sárgarépa
fél pohár tejföl
pár evőkanál olívaolaj
pár evőkanál liszt
só, bors, víz

Az olívaolajból és a lisztből világos rántást készítek, majd felengedem vízzel, habverővel egyengetem a biztonság kedvéért, nehogy csomós legyen. Aztán beledobom az alaposan megmosott és hosszában széthúzgált rókagombát, a kockára vágott krumplit és a felkarikázott sárgarépát, sózom, borsozom, és puhára főzöm. A végén fél pohár tejfölhöz hozzákeverek egy kicsit a forró levesből, szintén habverővel egyengetem, majd beleöntöm. Kóstolom, utána sózom, ha kell, majd tálalom. Szerettük.
Egyéves forma babáknak csak krumpli és répa jár belőle a levével, és némi túróval elkeverve, gomba még semmiképp. 

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 0

Címkék: leves, rókagomba

2010-02-01 20:41:55

Kukoricakrémleves

Hónapok, ha nem évek óta punnyadozik a mélyhűtőben egy csomag kukorica, de sose volt fantáziám kitalálni, hogy mit kéne belőle csinálni. A minap meg azzal állított haza a lányom a bölcsődéből, hogy mexikói főzelék volt ebédre, ő pedig mennyire szereti a kukoricát, arriba! Ezt hívják motivációnak, szerintem. Így aztán ma beütöttem a Google keresőbe, hogy kukorica, feldobta, hogy kukoricakrémleves, én meg beleegyezően bólintottam, és a sokszáz találatból ekészítettem a saját verziómat.

Hozzávalók: (mostantól felhasználóbarát, receptszerű posztok lesznek, ígérem, igyekezni fogok).

1/2 kg kukorica
1/2 fej vöröshagyma
2 evőkanál olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
1 közepes szem krumpli
1/2 evőkanál biovegeta
1 dl tejföl
1 dl tejszín
só, bors, víz
hozzá: füstölt sajt, kifli

Felvágtam apróra fél fej vöröshagymát, és némi olívaolajon megdinszteltem. Aztán rádobtam egy fél kiló fagyasztott kukoricát, meg egy kockára vágott krumplit, egy gerezd fokhagymát, szórtam rá sót, borsot, biovegetát, felöntöttem vízzel, és addig főztem, míg meg nem puhult benne az anyag. Aztán átöntöttem az egészet a trendi blenderbe egy deci tejföl kíséretében, odacsavartam neki, és a felcsapó forró lé beterítette a konyhát, meg engem. De nem adtam fel, visszaöntöttem a leves felét a fazékba, és két részletben turmixoltam. Aztán az egészet átszűrtem-paszíroztam levesszűrőn, hogy ne maradjon benne a kukoricaszemek héja. Kóstolás után tettem még bele egy deci tejszínt, de csak azért, mert túl sósnak találtam.

Tálaláskor a turmixolás előtt teaszűrővel kimentett kukoricaszemeket, és reszelt füstölt sajtot szórtunk bele, hozzá pedig a sütőben, grill alatt pirított kiflikarikákat ettünk. Ha nyár lett volna, szórtam volna rá petrezselymet is a színe kedvéért. Egyébként pedig egy finom, harmonikus ízű, selymes állagú, de az egész kukoricáktól mégis harapnivaló, jóféle levest kaptunk. Fotó nincs, képzeljünk el egy sárga levest, talán nem lesz nehéz.

(most pedig megyek, és olvasom tovább az Anna Kareninát, mert az jó. Amióta gyerekeim vannak eléggé megszerettem Tolsztojt, hosszú időre megoldja a problémámat, nem kell mindig gondolkozni, hogy honnan szerzem be a következő könyvet, mert már megint elfogyott, amit olvastam. Nagyon praktikus. Amikor Borcsi volt pici, a Háború és békét nyomtam, most meg ezt. És nem kamuzok.)

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 0

Címkék: krémleves, kukorica, kukoricakrémleves, leves

2010-01-05 20:22:18

A legokosabb édesség: Creme caramel

Tej, cukor, tojás, más se kell hozzá. A megfelelő eljárással igazi könnyű, kfinomult, nagyszerű édesség válik belőle. Bármennyit meg tudnék enni. A kép lopott, valahonnan a netről, kedvcsinálónak. Alul lesz a saját.

Hát erről beszélünk. Serpenyőben egy teáskanál vizen karamellizálni kell két  evőkanál kristálycukrot. Sokat segít, ha a serpenyő vékony talpú, hogy amikor úgy találjuk, kész a karamell, és levesszük a tűzről, már ne nagyon sötétedjen tovább, mert megkeseredik. A karamellt beleöntjük a kicsi süthető formáinkba, elég, ha arra törekszünk, hogy az edénykék alját bevonja.

Aztán felforralunk két és fél deci tejet, közben egy tálban felhabosítunk két tojást hat deka cukorral. Elegyítjük a kettőt, közben folyamatosan kevergetjük, nehogy kicsapódjon a tojás, és rántotta legyen belőle. Ha ezt sikerült elkerülni, a krémet szépen ráöntjük a karamellre, elosztjuk a tálkáinkba, majd belehelyezzük őket egy tepsibe, vagy valamibe, amit félig felöntünk vízzel. Így toljuk be a 150 fokos sütőbe, és addig sütjük, amíg barnás nem lesz a szélük. A vízben hagyjuk kihűlni, majd egyenként lefedjük a tálkákat, és betesszük a hűtőszekrénybe. Tálaláskor tányérra cuppantjuk, így a karamell a krém tetejére kerül. Nekem az volt a nagy kérdés, hogy hogy fogjuk kiimádkozni a tálkákból a cuccot, se semmi hókuszpókusz, körbe kell vágni, és kiborítani, a karamell pedig akkor már folyik a tetején, szépen rásimul, mintegy bevonja a krémet.

Ez a recept négy lapos adagra elég, legközelebb rögtön duplát (triplát) kell csinálni, tutira el fog fogyni.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 0

Címkék: creme caramel, édesség, egyszerű édesség

2010-01-03 21:31:31

Püspökkenyér-féleség (sok tojásfehérje elsütésére)

Van mostanában ez a vonal, hogy vegyészek találják ki a kajákat, mert van rá idejük ők tudják a legjobban, hogy bizonyos eljárások hatására hogy viselkedik az alapanyag. Én pedig most javasolnám a Káli intézet munkatársainak, hogy szabadidejükben dolgozzanak a plazmátlan petesejten, kezdjék rögtön a házityúkéval, ingyen adtam az ötletet. A web ugyanis tele van a "tojásfehérje felhasználása" tippekkel, amiből én két következtetést tudok levonni: 1. állati sok olyan tojásfehérje keletkezik, amit nem kísér sárgája, illetve 2. másnak is probléma, hogy mit csináljon vele. Szerény javaslatom: nem kell, hogy legyen a tojásnak fehérje, a sárgájafűzér sűrített levegőben (vagy pufifóliában) sokkal praktikusabb lenne, csak szakajtanék belőle, és sütnék, ihaj. Viszont nem készítenék csak azért valamilyen sütit, amit nem is kívánok amúgy, csak hogy ne kelljen kidobni kaját.

Randa süti:

Ám de addig mégis csak sütök valamit, amit nem is kívánok, albínó, tetovált püspökkenyér félét. Kihalászom créme brûlée-ből hátramaradt nyolc tojásfehérjéből a benne úszó sárgáját (egy szétpukkadt), a héjat, meg az embriókat (csak vicceltem), és felverem 15 deka porcukorral jó kemény habbá. Aztán beleforgatok némi csokidarabkát, olyan öt dekát, ét- és tej Cadbury-t vegyesen, meg aszalt gyümölcsöt, itt kandírozott ananász játszott, a Pének hozta még a Mikulás, de einstandoltam. Mehet bele mazsola, birsalmasajt darabok, dió, meg ami van otthon, én még némi pirított mandulát kevertem bele. Meg öt deka olvaszott vajat, és 15 deka lisztet. Kivajazott-lisztezett formába öntöttem, és beküldtem a 170 fokos sütőbe, olyan 40 percre. Ha kiállja a tűpróbát, akkor jó. A légkeverés külön jót tesz neki, attól lesz szép magas a süti megfigyelésem szerint. Amúgy finom, de kit érdekel, ha van creme caramel is. (Egyébként a Pének ízlett, másnap délig el is fogyott az egész.)

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 0

Címkék: édesség, egyszerű édesség, püspökkenyér, sütemény, tojásfehérje felhasználása

2010-01-03 20:57:42

Crème brûlée

Szóval a Pé kapott karácsonyra apparátot, úgyis, mint karamellizáló pisztoly, valamint megfelelő tálkák, ezért készült szilveszterre krémbrulé. Én konkrétan nem nagyon tudtam, hogy milyen az, úgyhogy én voltam a kibic, ő meg sütött. Blogolni viszont továbbra is én fogok, mert az ő ujja mostanában hozzánőtt a facebook-hoz.

Először is feltekerjük a sütőt 150 fokra, előkészítjük a megfelelő edényeket, és az aljára helyezünk valami befőttszeletet. Utóbbi opcionális, el is hagyható. Nekünk birsalma akadt a polcon, úgyhogy az lett, és a végeredmény (előre bocsátom annak, aki nem szeret lutrit olvasni) harmonikus, finom íz lett. Aztán föl kell tenni főni fél liter tejszínt, vagyis forráspontig kell hevíteni, benne egy vaníliarúd belsejével. Fotó.

Amígy a tejszín melegszik, házi cukrászunk szétválaszt nyolc tojást, a sárgáját fogja felhasználni, kikeveri alaposan hat deka kristálycukorral. Következő bejegyzésünk így a tojásfehérje felhasználásáról fog szólni.

Ehhez a tojásos cucchoz kell lassan, állandó kevergetés mellett hozzáönteni a forró, vaníliás tejszínt, majd az egészet átszűrni, és a formákba önteni, rá egyenest a birsalmabefőtt tetejére. Aztán fogni kell egy tepsit, vagy a formák saját kis összefogó tálját, mint nálunk, mert nem szeretjük a buher megoldásokat, belehelyezni a tálkákat, majd fel kell önteni félig vízzel, így betolni a sütőbe 40-50 percre, míg a szélük barnulni nem kezd, íme:

Ezután hagyni kell a vízben kihűlni, majd lefedve a hűtőbe lehet helyezni. Felhasználáskor pedig az ember veszi a kis karamellizáló pisztolyát, megszórja a krémet egy teáskanál kristálycukorral, és gyermeke ámuló pillantásától kísérve csodát tesz:

Fogyasztáskor kiskanállal áttörjük a krémen keménykedő karamell réteget, és örülünk nagyon, hogy micsoda nagyszerű édességek vannak a földön.

Egyébként én kötöm az ebet a karóhoz, hogy lassan, fokozatosan csökkenteni kell benne a tojást, hogy szokja a helyzetet, mondjuk hétre. Annyi elég is lesz bele szerintem, majd kipróbáljuk, de ma crème caramell-t kaptam helyette, széles mosoly. Holnap azt is leblogolom a Pé helyett.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 0

Címkék: creme brulée, crème brûlée, édesség

2009-11-17 21:08:45

Moszkauer

Avagy narancsgrillázs lepény. Azért akartam ilyet csinálni, mert a minap elkezdtem sütirecepteket keresni dióra (csak az volt itthon az alapdolgokon kívül), és feldobta a google a moszkauert, amit én emlékeim szerint szeretek. Tíz évvel ezelőtt, amikor frissen a fővárosba érkezett lány voltam, és Óbuda kellemesben laktunk a pasimmal, nem messze a Népszabitól, bár a város másik végében lévő másik országos napilapnál dolgoztam, ami viszont a mostani lakásunkhoz van nagyon közel, szóval akkor vettem mindig ilyet a közeli cukrászdában. Tisztára falusi hagulatú hely volt, hengerelt falak, fröccsöntött csipketerítők, porcelán csészealjas üveg kávéscsészék, bámulatos dizájn. A moszkauerük viszont isteni volt. Ez meg itt az enyém:

Úgyhogy megkértem a Pét, miután az anyósom kiokosított, hogy a nagycsarnokban lehet hozzájutni, vegyen nekem kandírozott narancshéjat. Két éve még a Tescóban is volt, de már jó régóta nincs. A receptet a jó öreg Szamos Miklós bácsitól vettem, de én csak a két harmadát csináltam meg kb, ez is elég nagy mennyiség, négy tepsi.

20 dkg durvára őrölt diót, ugyanannyi kristálycukrot, 6 dkg vajat, 10 dkg kandírozott narancshéjat, meg két deci tejszín kétharmadát (én csak úgy sutty, belelötyögtettem valamennyit) egy teflonos gyorsforralóban (mélyserpenyőben) fel kell forralni, de éppen csak hogy, különben állítólag elromlik. Ebből a masszából kis diónyi darabokat kell helyezni egy sütőlapra, nekem kilenc fért rá, különben összefolyt, igen, van egy elrontott eresztés is, egy nagy tepsi összeüggő moszkauer is készült. Kb. 180 fokon kell sütni 5-10 percig, amíg barnulni nem kezd a szélük. Megvan még az a kép a Matrix-ból, amikor Neo először jár az Orákulumnál, aki éppen sütit készít? Na, úgy kell állni mellette, nézni befelé az üvegajtón, és a kellő pillanatban kirántani a sütőből a tepsit. Aztán várni kell egy kicsit, míg kihűl és megköt a cucc, akkor le lehet szedni a sütőpapírról (ja, ezt elfelejtettem mondani, hogy praktikus arra helyezni a halmocskákat, sőt, némileg bevajazni is előtte.)

A végén elvileg be kell kenni a korongok egyik felét csokival, de ez opcionális, anélkül is megvagyunk.

Amúgy ezt is betenném a nagyon egyszerű és gyors sütik közé, ha nem kellene négy tepsin keresztül halmokat rakni és üvegajtón befelé bámulni. Bár aki bírja az ilyesmit...

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 2

Címkék: dió, édesség, moszkauer, sütemény, süti

2009-11-15 21:16:24

Bakonyi sertéscomb

Anyósom szerint hiába berzenkedem, előbb-utóbb elkezdek süteményeket sütni, mert az uram szereti. Pipa. Meg azt is mondta egy évvel ezelőtt anyósom, hogy előbb-utóbb húsételeket is csinálok majd, mert mi van, ha a fiam is olyan kis vércse alkatú lesz, mint ő (anyósom szerint Ákos tisztára rá hasonlít, mindig talál rajta egy eddig felfedezetlen porcikát, ami kiköpött olyan, mint az övé). Mondtam, ott lesz neki az óvodai étkeztetés, tessék ott húst enni. Csak legyintett. És mivel hetek óta egy közeli, jól felszerelt szupermarketről álmodom, ahová be tudok menni babakocsival is, továbbá mivel ilyen marhára nincsen kilátásba sem, mostanában nem vásárolok. Úgyhogy volt itthon a hétvégére két szelet hús, program viszont (anyáknál ebédelés, ilyesmi) semmi, így ezekből kellett ebédet alakítanom hármunknak (a kis vércse várományos még anyatejen van szerencsére). Ezért aztán szombaton pizza volt, ma meg bakonyi sertésizé.

A két, szép nagy combszeletet háromfelé vágtam, kiklopfoltam, besóztam, lisztbe forgattam, majd pici olajon kérget sütöttem rájuk. Aztán a maradék húsos olajhoz öntöttem még egy kicsit, és megdinszteltem rajta egy hagymát (kockára vágva, khm). Addig szépen megpucoltam és felvágtam fél kiló csiperke gombát, a tönköket én a kukába dobom, tudom, buta pazarlás, de nem szeretem az állagát. Szóval a kockára vágott fejeket rádobtam a dinsztelt hagymára, aztán rájöttem, hogy elfelejtettem rá piros paprikát szórni, gyorsan pótoltam. Majd felöntöttem némi vízzel, sóztam, és rájöttem, hogy ez itten egy gombapörkölt. Aztán visszadugtam a húsokat, hogy a gombával együtt főjenek. Mikor megpuhult a hús, másfél pohár tejföllel és kb. két evőkanál liszttel behabartam, és kész, bakonyi. Főztem hozzá spagettit, mert én egyébként az uram kedvéért hajlandó lettem volna nokedlit szaggatni, még akkor is, ha nagyon utálatos dolog utána a mosogatás, de nem igényelte szerencsére, mondtam én, hogy jó ember. Ebédnél pedig megdöbbenve vettem tudomásul, hogy finomat főztem, még Borcsika is lelkesen ette, pedig ez mostanában nem jellemző rá. Én meg vadul örömködtem, hogy tudok húsételt csinálni, rendes háziasszony lettem. Fotó holnap lesz, mert maradt  még egy kicsi, amit elsütök magamnak ebédre (vö. hogyan főzzünk egy csirkecombból három napra két családnak ebédet).

Ja, és anyósom szerint hamarosan rendmániás is leszek, mert átveszem az uramtól. Öööö tiltakozom. Soha.

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 5

Címkék: bakonyi, gomba

2009-11-12 20:34:28

Francia almatorta

Száz évvel ezelőtt, amikor még fiatal voltam, és bohó, de tényleg, mert még csak húsz, sütöttem már francia almatortát. Most is olyat akartam, mint akkor, és mivel itt punnyadozott az alma már vagy egy hete, elkezdtem lélekben felkészülni, ti. megfelelő receptet böngészni a neten. Hamar kiderült, hogy amit én francia almatortának hittem, az nem az, vagy nem is létezik, hanem helyette egyöntetűen egy másik receptet adtak meg a források, úgyhogy vállrángatva, nagy duzzogva azt csináltam meg.

A tésztához nagyon rafináltam meg kell csinálni az anyukám almás, nekem meg amarettós szilvás pitémnek a sütijét, csak fele annyit: 25 deka liszt, 1 cs. vaníliás cukor, na jó, csak fél, de elbírja az egészet is, fél cs. sütőpor, némi só, és 10 deka cukor (recept szerint 12,5 deka, de a patikamérleget ma otthon felejtettem). A szárazakat elegyíteni, majd össze kell morzsolni fél kocka Rama margarinnal. Aztán ha szerencsénk van, akkor egy tojástól összeáll a tészta, ha nem, akkor tejföllel lehet pótolni a hiányzó nedvességet. Hűtő (terasz), pihentet. 

Közben meg lehet csinálni a tölteléket, az otthon szottyadó, rossz arcú almákat, olyan ötöt-hatot megmostam-pucoltam, szeletekre vágtam. Aztán vajat kell olvasztani egy serpenyőben, én olyan öt dekát saccoltam, és rá kell dobni vagy tíz deka cukrot karamellizálni. Ha ezt abszolváltuk, mehet rá az alma, amit punnyadásig kell főzni, de legalább is addig, amíg elpárolog alatta a lé. Aki szereti, tehet rá fahéjat, én imádom, de nem tudtam nem észre venni anyósom kompótján, hogy a citromhéj is milyen jól áll az almának, úgyhogy reszeltem bele azt is bőven. Vagy harminc percig tart ez a művelet, csak arra vigyázzunk, hogy olyan serpenyőben kezdjük el, aminek jóféle fém nyele van, mert ezt a tölteléket fogjuk majd leborítani a megfelelő alakúra és méretűre nyújtott tésztával, amit oldalt jól alátűrünk, végül az egészet betoljuk a sütőbe, és 200 fokon olyan fél órán át sütjük. Vagy amíg ki nem állja a tűpróbát. Szóval ha nincs fém nyelű serpenyőnk, hozzá se kezdjünk, hacsak nem hiszünk a több réteg alufóliába tekert bakelit nyélben. Én nem hiszek.

Amikor kisült, jól ki kell hűteni, majd ki kell borítani egy tányérra, így süti alulra, alma fölülre kerül.

Az uramnak nagyon ízlett, és berendelte a következő adagot, amit magamtól biztos nem csinálnék meg, mert szerintem nincs akkora különbség ennek, meg a sima almás pitének az íze közt (kb. semmi, pont azok a cuccok vannak benne, ugyanolyan arányban, leszámítva öt deka extra vajat). Szóval szerintem nem éri meg az időt, amit a karamellizálással-almapunnyasztással tölt az ember, de a Pé szerint igen, én meg szeretem őt, és különben is jó férjem, úgyhogy kap majd ilyet máskor is. Az ő kedévéért bármit.
 

Tovább »

• Írta: kalib
• Hozzászólások: 7

Címkék: almatorta, francia almatorta, tarte tatin