2009-04-10 21:04:18
Falafel joghurtos padlizsánsalátával
Az ígéret szép szó, de én gyenge vagyok jellemileg, avagy terhes, megfelelő rész aláhúzandó, esetleg az is számításba jöhet még, hogy továbbra is undorodom valahavolt eleven állatok lüktető szívét kitépni néhai izmaiban tapicskolni, ezért nem csinálok húsételt. Ezért volt ma falafel. Meg mert kicsit autisták vagyunk és nem tudunk csak úgy lepattanni egy vonalról, amire ráálltunk. Ezért volt most arab/izraeli hetünk, sok csicseriborsóval, de most már tényleg vége, mert kifogytunk és jövő keddig biztos nem is tudok utánpótlást vásárolni, de minek is, amikor itt a húsvét meg a valahavolt eleven állat füstölt combhúsának nagy, kövér, főtt szeletei tojással.
Tegnap este beáztattam sok vízbe a maradék csicseriborsót, nem tudom mennyi volt, olyan harminc deka, vagy hasonló. Ma pedig föltettem főni, kb. annyi időt hagytam neki, amíg fölvágtam kockákra és olajban kisütöttem másfél padlizsánt, valamint felvágtam apróra egy csokor zellerzöldet, petrezselyem pont nem volt a piacon, de nem szomorkodunk, mert azt mondta a Lone (Kosztopulosz Leonidasz) a TVPaprikában, hogy a görög petrezselyem az itteniek közül úgyis inkább a zellerzöldhöz hasonlít, Görögország meg már majdnem ott van Izrael/Arábiában, de falafelük biztos van nekik is. Gondolom. Közben pedig békésen csöpögött a joghurt Borcsika néhai büfikendőjében (vö. tetrapelenka) a mosogató fölé fellógatva a konyhaszekrény fogantyúján. Amikor kisültek a padlizsánkockák, jól leitattam őket papírtörlővel, mert orbitális mennyiségű olajat képes felvenni a mi kedvenc gyümölcsünk.
És akkor elővettem a nagyon trendi blendert, hogy majd én abban megtöröm a csicseriborsót a megfelelő állagúra, ahogy Pistike elképzeli. Mert így szárazon, a főzőlétől megfosztva kb. az alsó két centit tudta megforgani a gép. Úgyhogy visszaszedtem az egészet a fazékba és belemártottam a botmixert, majd rájöttem, hogy mégis csak a húsdaráló lett volna az igazi, de az nincs is nekünk. Így egy kicsit pépes lett a cucc, de ízre még mindig hozta a kívánatost. Majd akkor belekevertem egy tojást, egy fél fej nagyon apróra vágott vöröshagymát, 5 gerezd zúzott fokhagymát, egy evőkanál megmozsarazott római köményt, imádom, az apróra vágott zellerzöld csokor felét, só, bors, meg egy kávéskanál sütőpor, ennyi. Kis kezemmel homogénre egyengettem, aztán vizes mancsokkal golyócskákat gyúrtam belőlük, majd lelapítottam mindet. Aztán este forró olajban kisütöttem őket.
A padlizsánsalátát már délben megcsináltam, hadd érjen. A kisütött, olajtól nagyjából leitatott padlizsánkockákat belekevertem a két pohár lecsöpögtetett joghurtba, de mivel túl száraznak találtam, hozzá kevertem még eggyel csöpögtetés nélkül. Só, bors, némi zúzott fokhagyma, a zellerzöld csokor másik fele, és kész.
Volt még hozzá saláta: jégsaláta, paradicsom, vöröshagyma, meg pita, amit az uram hozott, én meg meggrilleztem.
Az a helyzet, hogy finom volt, de szerintem nem éri meg a szarakodást. Utána vagy egy órán át mosogattam, hülyeség. Legfeljebb ha az ember megcsinál belőle száz kilót és tálcán fagyasztva behelyezi a mélyhűtőbe. Ha megfagyott, mehet zacskóba, így megőrzi a formáját. Azt nem tudom, hogy az állaga jó lesz-e, lehet, hogy jővő böjtkor kipróbálom.
Update: jelzem, bírja a fagyasztást, kipróbáltam, semmi baja nem lesz tőle.
Ja, és még azt akartam mondani, kedves húsevő barátaim az Úrban, hogy egyet se féljetek, nem kaptok skorbutot vagy impotenciát, ha ilyet esztek, teljes értékű fehérjéről beszélünk ugyanis. Ezt úgy érjük el, hogy a hüvelyest (csicseriborsó) párosítjuk a kukissal kalászossal, ismertebb nevén a gabonával (pita, rizs, bulgur, akármi köret), és akkor komplettálva van a fehérjénk, értéke mint a húsé. Ez így nagypénteken, gondolom, mindenkinek nagyon megnyugtató. Szóval csak tudományosan. Attól, hogy nem szeretek húst készíteni, még tisztelem a testünket és tudom, hogy mit adok neki. Most pl. kólát.
- Írta: kalib
- Hozzászólások: 0 Hozzászólás RSS
