2010-09-04 21:58:22
Régimódi csokitorta a Pé szülinapjára
Szülinapja volt a férjemnek, én meg remekelni akartam neki (most
nem azért, de szerintem sikerült). Viszont tökre nem tudok egyetlen
tortareceptet se, úgyhogy megsütöttem neki azt, amit utoljára
láttam a Paprika tévében, hát ekkora fantáziám van nekem. Még
szerencse, hogy amúgy szereti a csokitortát a Pé, valamint hogy nem
rebarbara tortát, vagy valami hasonlót csinát a Nigella Lawson.
Mondjuk ez se egy laza verzió, kell bele fél kiló porcukor, meg
vagy húsz deka szupercsoki, és huszonöt deka vaj, nem kamuzok,
úgyhogy aki nem tud megbirkózni ezzel a tudattal, az ne is olvasson
tovább.
Borcsika hathatós segítségével, amitől kb. kétszer annyi ideig tartott a dolog, előállítottam a fél kiló porcukrot, mert van már kávédarálóm, bizony. Aztán összeállítottuk a sütimasszát (és most átmegyek Nemisbékához, mert sütéskor is tőle puskáztam).
20 dkg lisztet
20 dkg porcukrot
bő fél csomag sütőport
4 dkg keserű kakaóport (jóféle)
összekevertem, majd összemorzsoltam
17,5 dkg vajjal (szobahőmérsékletű) és belekevertem fakanállal
1 rúd vanília belét
2 tojást
1,5 dl tejfölt.
Amikor szép, homogén lett a massza, akkor kivajazott-lisztezett
tortaformában kisütöttem előbb az egyik, majd a másik felét, vagyis
két fordulóban, 180 fokos sütőben. Légkeveréssel jó gyorsan
megsültek, nyitva kellett tartani az orromat, nehogy odakapjanak.
Csokis sütinél ugyanis a szemre, barnulásra nem nagyon lehet
hagyatkozni.
Aztán letettem a gyerekeket aludni, és szép nyugiban összeállítottam a krémet.
7,5 deka vajat (én egy 25 dekás vajat vettem, az mind belement a
tortába, így nem kell majd hetekig kerülgetnem a hűtőben egy fél
csomag avas vajat)
18 deka étcsokival (egy 65 és egy 75 százalékos kakaótartalmút, és
nem csalódtam) gőz fölött összeolvasztottam. Aztán ebbe is
beledolgoztam
1 rúd vanília belét és
1,3 dl tejfölt, közben habverővel egyengettem, biztos, ami
biztos.
Az eredeti recept ír egy evőkanál cukornád szirupot, de én ezt
simán kihagyom a Mojitóból is, illetve helyettesítem sima
kristálycukorból lényegített sziruppal, tekintve, hogy tudtán kívül
valószínűleg már mindenki nádcukrot tesz a kávéjába. Az ugyanis még
Brazíliából behozva is jóval olcsóbb, mint az itt termesztett
cukorrépa. Ennek ellenére én egy evőkanál birsalmabefőtt levet
csorgattam a krémbe, de méz is mehetett volna, vagy tyúkhúsleves,
végül is mindegy, ennyi feketecsokinál kb. semennyire sem érződik
az íze. Aztán beleszitáltam a maradék,
30 dkg porcukrot, amit érdemes még a meleg masszába tenni, hogy jól
feloldódjon.
A kihűlt tortalapok egyikének négy oldalról négy sütőpapír
csíkkal ágyaztam meg, hogy össze ne kenjem a tálalásra szolgáló a
tányért. A krém harmadával megkentem, aztán rátettem a másik
tortalapot, és a többi krémmel jól befedtem minden oldalról. Direkt
rücskösre csináltam, mert az jól néz ki, és különben se akarok úgy
tenni, mintha cukrász lennék, mert az tuti pancserségbe fulladna.
Aztán a kihűlt tortára Borcsival zöld marcipánból mindenféle
díszeket formáztunk, az egyik főalak egy békafej lett, ami
leginkább Yoda mesterre hasonlít, szóval díszítettük, és boldog
születésnapot kívántunk vele a Pének.
Egyébként nagyon húzós ízű torta, de valahogy a három és féléves
Borcsi, sőt még az egyéves Ákos olyan lelkesedéssel ette, mintha
sose kaptak volna még édességet. Pedig de.
- Írta: kalib
- Hozzászólások: 0 Hozzászólás RSS
