2009-06-08 21:34:41

Grissini, mártogatós

Eredetileg ezt akartam elkészíteni vacsorára, de kiderült, hogy nincs itthon krumpli, venni meg már nem volt időm, mert megígértem egy játszótéri anyukának, hogy segítek ügyet intézni (anyám szerint az értelmiségnek társadalmi kötelessége segíteni, nincs kibúvó). Kenyeret azt úgyis akartam sütni, mert jaj,nagyon rosszul állunk mi itt Zuglóban a normális élelmiszerboltokkal, ahol kenyér van, ott romlott a túró rudi, ahol meg nem kerül minden arany árába és van tejtermék is, ott nincs csemege pult, se normális kenyér. Még a macskám is sajnál miatta. Viszont tegnap voltunk  vendégségben, és Mona grissinit sütött, és azt nekem rögtön után kellett gyártanom, tegnap már-már könyörögtem, hogy vigyék el előlem a kaját, mert akaraterőből nem tudom abbahagyni az evést. Úgyhogy grissini lett a kenyértésztából, meg tejfölös mártogatós és baconbe göngyölt zöldbab batyu, íme:

 

 

Mint már említettem, a grissini alapja a kenyértészta, csak a végén kukacot kell belőle gyurmázni és úgy kell kisütni. 15 perc 200 fokon. Amorf kukacok, de sose mondtam, hogy egy Kovács Margit lennék. Ez egyébként egy olyan grissini, ami nem roppan, hanem puha, gondolom a teljes kiőrlésű liszttől, viszont Borcsika őrületes mennyiséget tudott belőle megenni, figyeltem a kezét, mindig a leghosszabbat vette ki a tálból.

 

A zöldbab batyu grissinivel gondolat egy kissé lötyögött még szerintem, úgyhogy csináltam hozzá egy jó kis tejfölös mártogatóst, az majd elviszi az egészet és nem lesz kérdés, hogy ezt most így hogy. Az meg úgy nézett ki, hogy egy pohár tejföl, egy pohár kefír, só, bors, kakukkfű, bazsalikom és reszelt trappista sajt. Összekever, kicsit békén hagy, majd fogyaszt.

Tovább »

2009-05-21 18:26:17

Cukkini mártogatós

Ööö, hát ez úgy kezdődik, mint a spárga saláta, meg a spárga tárkonyos mártásban, ésatöbbi, csak cukkinivel, de tényleg nem vagyunk autisták. Szóval megmostam a cukkinit, ez most itt vagy 70 deka volt és négy darabból állt, mert a kicsinek még nincs magja, felvágtam félkörökre, majd beletettem egy alufóliával kibélet tepsibe. Szórtam rá sót, borsot, egy csomó fokhagymát meg kakukkfüvet (nem vagyunk autisták, csak nem szeretjük a meglepetéseket, és ez most olyan jól bevált, megszokott, biztonságos íz, bár a kakukkfű növények a teraszon máshogy nyilatkoznának erről) és extraszűz olívaolajat, jól összeforgattam, majd megsütöttem 250 fokon, húsz perc alatt.

 

Aztán amikor megsült, átemeltem az aprítógépbe egy csokor petrezselyem- és fél csokor zellerzölddel együtt, és a Váncsa-i utakon* elhelyeztem benne még egy gerezd fokhagymát, na, ezt nem kellett volna. Majd pépesítettem az egészet, belekanalaztam másfél deci tejfölt, összekevertem és kész. Pirítóssal és sajttal mártogattuk, paradicsomot és fekete olajbogyót ettünk hozzá. A fokhagyma miatt nem tudjuk, hogy milyen íze volt.

 

Kép nincs, látványra  világoszöld és krémes, benne sötétzöld pöttyökkel (zellerzöld).

 

*Váncsa szerint két iskola van, a közben fokhagymázó és a végén fokhagymázó. Ő a biztonság kedvéért mind a kétszer fokhagymáz, mert amit az elején tesz bele az ember, az finoman beleereszti ugyan a bukéját az ételbe, viszont tényleg csak nagyon finoman, amit a végén azért ki kell egészíteni. Vagy valami ilyesmi, száz éve olvastam már az Ezeregy receptet (ha valakinek van eladó példány, megveszem.)

Tovább »

2009-02-10 13:27:39

Laza vendégváró: zellerszár sajtszósszal

Jön Adél (juhéj!), aki egészségesen táplálkozik, bár a kiindulópontnak számító makrobiotikus étrendjéhez képest jelentős engedményeket tett az utóbbi időben. Hiába, a terhesség: másállapot, mondta a drága háziorvos nénim, és milyen igaza volt. Adél Józsikája precíz számítások szerint épp akkor fog a világra jönni, amikor a miénk, Lekvárka.

 

A lazítások ellenére hús még mindig nem játszik, vega vendégváró kell, és a tojás is kilőve (vizuális alkatok most előnyben). Ez azért uzsonnaidőben nem olyan nagy kihívás.

 

A minap olvastam Péter Annától a szárzeller örömeiről, amit az uram is oszt. Péter Annát szeretjük, ellentétben az olyan puccosságokkal, mint Bűvös Szakács, meg ilyenek, egyszerű lány vagyok én, nem megy nekem a marinált ünőszívbillentyű.

 

Szóval öt perc alatt megcsináltam a sajtszószt innen, csak most már tanultam a múltkori esetből és őrölt szerecsendiót használtam. Ez alkalommal szándékosan nem lesz benne petrezselyem, a zeller úgyis felülírná az ízét.

Aztán száraira bontottam a halványító zellert, megmostam, két végét levágtam, kihúztam a nagyobb inakat, majd a roppanós szárakat kb. öt centis darabokra vágtam. Mártogatunk ma. Lehet, hogy lesz pirítós is, étvágytól függően.

 

Már csak a tálalást kéne kitalálni, valami ügyes edény kéne, ami melegen tartja a szószt, fondüegység még nincs, mint említettem, fiatal házasok vagyunk. Úgyhogy egyelőre kisfazékban látható a dolog:

Ja, és észre vettem, hogy lehet képet méretezni a Blogterben. Az ilyen apró felhasználóbarátságok mindig ösztönzőleg hatnak rám, lesz ebből sok fotó még itt.

 

Tovább »

A blog rövid leírása

Semmiképpen sem gasztroblog. Konyhai csetlés-botlások háziasan, családiasan, mert a gyedes kismamák még két gyerek mellett is ráérnek. (És ha nem írom le, elfelejtem.)

Rólam

A másik blogom

Blogroll

Archívum

Kedvenc szerzők

Blogom címkéi



http://rss.kajablog.blogter.hu/