2009-02-03 20:31:27

Gombás rizottó sajtszósszal

Tegnap kicsit lódítottam, mert a raguleveshez a gombát nem a mélyhűtőből vettem elő (bár akár ott is lehetett volna, szoktam megdinsztelve elrakni ugyanis, nagyon hasznos cucc), hanem aznap vettem a piacon, olyan hatvan dekát. Ebből kb. tizenöt ment bele a ragulevesbe, a többi a mai rizottóba vándorolt.

Megpucoltam, felvágtam a gombát, aztán egy fél citromba dugdostam az ujjamat, hogy lejöjjön róla a gomba fekete izéje, ami biztos spóra, csak ezt senki se hiszi el, ha az ember kezén van. Azután rádobtam kis forró olajra, nem az ujjamat, hanem a gombát. Megvártam, míg levet ereszt, aztán beleszórtam egy bögre rizst. Én úgy nagyjából ki szoktam válogatni a rizst, biztos, ami biztos, és hideg vízben mosom meg, hogy ne oldódjon ki belőle a tápanyag. A levesszűrő ilyenkor nagy barátom nekem.

És itt jön a csel. Az én családom olyan, hogy szűrőkanállal kell szedni nekik a levest, Borcsikának azért, hogy ne borítsa az egészet a nyakába a kanálról, az uram meg csak a matéria részét szereti. De jó ember, jó férj, nem haragszunk érte. Úgyhogy nálunk igazából kár levet csinálni a levesnek, mert csak én vagyok képes és hajlandó megenni. De ma beléjük tettem. Vagyis a rizottóba. A tegnapi baba raguleves levével öntöttem föl a rizst (emlékeztek, hús, zöldségek, borsikafű, kakukkfű, majoranna, szegfűbors, ilyenek).

Bár dehogy öntöttem! Érzéssel, szépen kiadagolva a rizs dupla mennyiségét, merőkanalanként mértem rá, ahogy fölvette. Közben persze szépen kevergettem, hogy megfelelően szottyos legyen, amolyan rizottó állagú a végén. Amikor rákerült az utolsó merőkanál leszűrt leves is, végleg visszatettem a fedőt, és az alatt pároltam a maradék hővel.

Khm, alapértelmezésben Zepter edényeket kell itten elképzelni, úgyhogy maradt hő elég a centi vastag fenekében. Mármint az edény fenekében.

Amikor kész lett, beleszórtam egy csomó reszelt parmezánt, mostanában takarékossági okokból eleve szóróparmezánt vásárolok, mert úgy nem pusztítjuk olyan tempóban. Házra gyűjtünk ugyanis, ha még nem mondtam volna.

A sajtszósz meg egy laza besamellel indul, volt otthon kb. három deka vaj, azt felütöttem némi olívaolajjal, mert ránézésre nem találtam elégnek, na így se lett az, mert túl finomra sikerült. Zsíradékba liszt, olyan rántásszerűen, aztán tejjel fel kell önteni. Én habverővel csinálom, mert az olyan szakácsos, másrészt szétüti a csomókat. Szóval én így képzelem a besamelt. Akkor belereszeltem némi füstölt gomolyát, mert épp volt otthon kicsi, meg egy csomó trappistát. Só, bors, szerecsendió virág, három nagyobb darab, hogy a végn ki tudjam halászni belőle.  Meg egy gerezd fokhagyma, csak úgy egészben, jelzés értékkel. Azt is kihalászom a végén. Petrezselyem pont nem volt otthon.

Szerintem finom lett.

Holnaptól fotó is lesz, ígérem.

Borcsika végül üveges bébikaját evett, a háládatlanja.

 

Tovább »

A blog rövid leírása

Semmiképpen sem gasztroblog. Konyhai csetlés-botlások háziasan, családiasan, mert a gyedes kismamák még két gyerek mellett is ráérnek. (És ha nem írom le, elfelejtem.)

Rólam

A másik blogom

Blogroll

Archívum

Kedvenc szerzők

Blogom címkéi



http://rss.kajablog.blogter.hu/